A bodorka (latinul: Rutilus rutilus, angolul Roach, németül Plötze) közép európai elterjedésű, Szibériában is fellelhető hazai, őshonos halfajunk. A bodorkák a pontyfélék családjába tartozó, szinte minden vízben megtalálható halfajunk.
Sok horgásszal szerettette meg a horgászatot ez a kisebb méretű, csapatokban élő halacska, mely a vízek növényzetben gazdag, part széli helyeit különösképpen kedveli.
A bodorka ismertetőjegyei
Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított. Legnagyobb magassága a hasúszójának kezdeténél mérhető. Hátúszójának eleje egy vonalba esik a hasúszó hátsó szélével. Szája csúcsba nyíló, kicsi. Szemgyűrűje halvány narancssárgás, de az élénk narancsvörös szín is előfordul. A fiatalabb bodorkák has és anális úszója általában fakó. Az idősebb bodorkáknál ezek az úszók narancs vöröses színezetet kapnak. Általában 15-20 centis méretet érik el, de kivételesen elérhetik a 30 cm-s méretet is.
Bodorka Vörösszárnyú keszeg
A vörösszárnyú keszeg a bodorkával könnyen összetéveszthető. Hasonló az élettere és a megjelenése is. A vörösszárnyúnak azonban a szája fölső állású. A hátúszója jóval a hasúszók mögött kezdődik. Hasonló halfaj még a leánykoncér, de annak szeme fehéres, és félig alsóállású szája van. A jászkeszeggel is összetéveszthetnénk a bodrikat, de azoknak jóval apróbb pikelyeik különböztetik meg. A sujtásos küsz is a hasonló halak közé sorolható, de annak oldalvonala alatt és fölött fekete pontsor található.
Bodorka élőhelye
A bodorkákat szinte minden vízben megtalálhatjuk. Kivételt képeznek ezek alól a hegyvidéki patakok és a nagyon sebes sodrású folyószakaszok. Kedveli a növényzetet, ezért olyan helyeken keressük őket, ahol sok vízinövény (hínár) található. A kis bodorkák a hínár között, a nagyobb egyedek a part közelében tartózkodnak szívesen.
A fiatal egyedek planktonevők, az idősebbek férgekkel, rákokkal, rovarlárvákkal táplálkoznak. A nagyobb bodorkák előszeretettel fogyasztanak puhatestűeket is, amelyek vázát garatfogaikkal zúzzák össze.
A bodorka horgászata
Tulajdonképpen bármilyen békéshalas módszerrel eredményesek lehetünk a bodorkák horgászatában. Mivel szeret part közelben tartózkodni, egy spiccbot is tökéletes választás lehet. Már egészen korán, jégveszte után is eredményesen próbálkozhatunk a bodorkázással.
Etetőanyagnak vásárolhatunk külön a számára gyártott etetőanyagot, de bármilyen keszeges kaja megfelelő neki. Érdemes még kendermaggal dúsítani a csalogató anyagot, amelyet minden formában kedvelnek a bodorkák (is). A hatékonyság fokozása érdekében tehetünk még bele csontkukacot. Finom szerelékkel, kis horgokkal nagyon jó szórakozást tud jelenteni a bodorkázás.
Bodorka ívása
A bodorkák az ivarérettséget három, négy éves korukra érik el. Az ívásuk április-május hónapban történik. Kedveli az elöntött ártéri réteket, ha nincs ilyen lehetősége a víz alatti növényzetre, vagy akár a sóderos aljzatra is lerakja ikráit. Az ikrák szám halanként 20-200 ezer darab, átmérőjük 1-1,5 mm.
A bodorkát elsősorban a ragadozó, főképp a csuka fogyasztja előszeretettel, így legnagyobb szerepe a táplálékláncban a ragadozó halak táplálása. Gyakran végzik konyhaasztalon is, mert a bodorkából jó ízű sült keszeg készíthető.
Dr Harka Ákos, Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája
