Magyar bucó

magyar bucó

A magyar bucó ( latin nevén Zingel zingel, angol neve Zingel ), hazánk egyik őshonos, sügérfélék családjába tartozó, fokozottan védett halfaja. Ritkán számíthatunk megjelenésére, kifejezetten folyóvízi hal. Az állóvizekben nem találhatók meg. Ha be is kerülnek egy tóba, nagyon ritkán maradnak életben.

Magyar bucó testfelépítése

A teste erősen megnyúlt, hengeres, elvékonyodó farokrésszel. A feje széles és hosszúkás, felülről enyén lapított. Hosszú orrú, az orr hosszúsága nagyjából a kétszerese a nagyméretű szem átmérőjének. Teljesen alsó állású, közepes nagyságú szája van. A magyar bucónak két hátúszója van, melyek nagyjából egyforma hosszúságúak.

Farokúszója erős, jól fejlett, a hátsó szélén bemetszés található. Farok alatti úszója közepes hosszúságú, a mellúszói kicsik. Rövidebbek, mint az alattuk található has úszói. Apró, erősen tapadó, érdes tapintású pikkelyei vannak. Pikkelyei színe sárgásbarnák, oldalát többnyire nagy, szabálytalan formájú, sötét foltok, ferde harátsávok díszítik. Jól fejlett példányai 20-30 centiméteres hosszúra nőnek meg, ennél nagyon ritkán lesznek nagyobbak.

Könnyen összetéveszthető közeli rokonával, a német bucóval. A különbség a mintázatukban található, a német bucó oldalát igen határozott szélű, ferde sácok tarkítják. A faroknyele még jobban elvékonyodik, és első hátúszójában is eltérés mutatkozik. A magyar bucók hasonlítanak a küllőkre és márnákra is, de azoknak teljesen eltérő a mintázatuk, és csak a bucófajoknál található meg két hátúszó.

Magyar bucó
Elvékonyodó farok, jellegzetes megjelenés

 

Magyar bucó élőhelye, táplálkozása

Kifejezetten folyóvízi hal mivolta miatt csak folyókban találhatjuk meg a magyar bucót. Nem feltétlenül fontos számára a sebes sodrású víz, a lassabb szakaszokon is megtalálható. A paduczóna felső régiójától kezdve az alsó dévérzóna szakaszáig megtalálható. A kisebb folyókból hiányzik, a nagyobb vízterületet kedveli.

A magyar bucó táplálékát az apróbb, fenéklakó szervezetek, és szerves törmelékek teszik ki. A fenéken járva aktívan keresi ezeket, és főképp a görgetett hordalékból válogatja ki a neki tetsző falatokat.

magyar bucó
Ritka a 20-30 centinél nagyobb példány

Magyar bucó szaporodása

A magyar bucó szaporodása kevésbé ismert, mint a többi halfajunké. Az ivása április-májusra esik. Általában erősen áramló, homokos és sóderos folyószakaszokon ívik, az előre elkészített fészekgödreiben. A fészekgödreibe lerakott és megtermékenyített ikráira vékony kavicsréteget csapkod. Az ikrák itt fejlődnek a kikelésig.

A magyar bucó nem csak őshonos, hanem bennszülött hala is hazánknak. Kizárólag a Dunában és a Dnyeszterben és ezek mellékvizeiben található meg. Gazdasági jelentősége gyakorlatilag nincs, mivel védett és nagyon ritka halfaj. Veszélyeztetett halfaj, a vízlépcsők létesítése az életterének nem kedvez. 2014-ben az év halának választották a magyar bucót. Ha találkoznál eggyel, vigyázz rá!

Források

Dr Harka Ákos, Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája

Képek forrása: itt