A márna hazánk folyóvízi horgászainak egyik kedvelt célhala, fogása küzdőképessége miatt nagy élményt okoz a horgászoknak. Latin neve : Barbus barbus, angol neve Barbel, a pontyfélék családjába tartozik, tilalmi idővel és méretkorlátozással védett halfaj. Európa szerte elterjedt, hazánkban őshonos halfajta.
A márna testfelépítése, mérete, rekord
Hengeres, megnyúlt testű hal, feje felülről, farok része oldalról enyhén lapított. Aránylag kicsik a szemei, az orra azonban hosszú, a száján túlér. Szája alsó állású, ívelt vonalú és vastag, húsos ajkai vannak. Szájának felső részén elől kettő kisebb, szájszegleteiben 1-1 hosszabb bajusz szál található. Apró pikkelyei vannak, hátúszójának elején egy hátsó oldalon fogazott csonttüske található. A nagyobbra nőtt márnák alsó úszói vöröses árnyalatúak, testsúlyuk akár a 8 kg-ot és a 70 centiméteres méretet is meghaladhatja, azonban a fejlett példányok általános hossza 40-50 cm. A márna rekord hazánkban 7,87 kg, amelyet 2007 óta nem sikerült megdönteni.
Leginkább a petényi márnával téveszthető össze, azonban könnyen megkülönböztethetőek a márnára jellemző, hátúszójának elején található fogazott csonttüskének köszönhetően, mely a petényi márnákra nem jellemző. A márnaivadékok könnyen összetéveszthetőek a különböző küllőfajokkal, azonban a küllők csak 1-1 bajusz szálat viselnek szájszögletükben, és az oldalukat nagyobb és sötétebb foltok díszítik.
Táplálkozása, szaporodása
A folyók ún. márnazónájának jellemző lakója, itt találhatóak meg a legnagyobb számban. A márnazóna ezekről a halakról kapta a nevét, de megtalálhatóak a folyók további részein is, a pérzónától a dévérzónáig. A duzzasztott, lassabb folyású folyószakaszokon irányába egyedszámuk csökken, a duzzasztott szakaszokon ritka vendégnek számít. A mederfenéken táplálkozik, fő táplálékai közé tartoznak a férgek, rovarlárvák, csigák és egyéb gerinctelen állatok, de nem veti meg a halivadékokat sem. Viszonylag gyakran lehet hallani márnafogásról pergetés közben szájba akadva, amely a halfogyasztását támasztja alá.
Márna tilalmi idő, fogható mennyiség, méretkorlát
Ivarérettségét 3-5 éves korára éri el, az ivás során az ikrás márna 3-15 ezer ikrát rak le a folyók kavicsos-sóderes mederszakaszain, ahol az ikra az aljzathoz tapad. Az érett ikraszemek mérete kb 2 mm. A márnaívás április közepétől júniusig megy végbe, ezért a tilalmi idő a márnák esetében 04.15-05.31-ig tart. A márna méretkorlát, azaz a megtartható legkisebb mérete minimum 40 centiméter, és egy nap maximum 3 darab tartható meg belőlük.
Márha horgászata
A márna horgászata elsősorban nyár végén, kora és késő ősszel igazán eredményes. A hűvösebb idő beköszöntével mohón táplálkoznak, és szinte bármit megesznek. A márna horgászatához legjobban alkalmazható csalitípusok a különböző lárvák, giliszták, de nagyon elterjedt a sajttal való csalizási mód. A hajókról gyakran borítják a vízbe a megmaradt ételeket, amelyeket a márnák előszeretettel fogyasztanak. Hajók közelében gyakran tartózkodnak, és a hagyományos márna csalikon kívül gyakran horgásznak rájuk akár sült csirkével is, de ha ott a márna, szinte biztosan bármilyen, számára megfelelő táplálékot elfogyaszt.
Igazi folyóvízi, erősen küzdő hal, így kellően erős felszerelés szükséges fogásukhoz. Mivel az erős sodrást kedvelik, célszerű kifejezetten folyóvízi horgászbotot választani horgászatára. Főzsinórnak a 30-as sem számít túlzásnak, de egy vékonyabb fonott főzsinórral kisebb az esélye a szakadásnak. Hosszú előkén, erős horgon felkínált csalival érdemes próbálkozni kifogásukkal. Etetőanyagnak, ahol a sodrás erőssége ellenére van értelme etetni, a sajtos, halas, erős illatú etetőanyag javasolt. A márna etetőanyagba bőségesen kerülhet csontkukac, kukorica, pellet és egyéb magvak. A sodrás miatt az etetőanyagot szükséges lehet nehezíteni, tapadósra keverni, hogy ne oldódjon ki a sodrás miatt vízközt.
Márnázás közben folyamatosan figyelni kell a botokat, vagy kiengedni a féket, mert kapása igen vehemens, könnyen elviheti a felszerelést. Fárasztása igazi élményt jelent, a sodrást kihasználva keményen küzd. Nem szabad túlságosan szabadjára engedni, mert a folyómederben szinte biztosan talál valamilyen akadót, ahonnan kiszabadítani nem könnyű feladat.
Márna ikra, húsa
A márna hazánk kedvelt hala, a horgászzsákmányok jelentős részét teszi ki, és a kereskedelmi célú halászat betiltásáig a halászok kedvelt zsákmánya is volt. Húsa nagyon szálkás filézése javasolt, cserébe húsa igen ízletes. Pucolása nem könnyű feladat, kis méretű pikkelyei nagyon erősen ülnek a bőrében. Pucolás helyett javasolt nyúzása, vagy a pikkelyeinek filéző késsel történő eltávolítása egyben. Készíthető húsából bármilyen halétel, a paprikás sült márnától kezdve a halászléig mindenféle fogásban megállja a helyét. A márna ikrája azon kevés halikra közé tartozik, melynek fogyasztása nem javasolt. A márna ikra gyomorpanaszokat okozhat, így nem érdemes vele kísérletezni.
A márnákat a sebezhető fajok közé sorolják, mivel a folyóvizek duzzasztott részeiről kiszorul, nem alkalmas a márnák számára az ilyen folyószakasz. Vigyázzunk rájuk!
Források:
Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán – Magyarország halfaunája
.jpg){kind=link}