A busa a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó halfaj. Nem őshonos, de mára szinte minden nagyobb folyónkban és tavunkban megtalálható. A busáknak (Hypophthalmichthys) két fajtája található meg hazánkban, a fehér és a pettyes busa, valamint ezek hibridjei. Idegenhonos, invazív halfélék, jelenlétük káros hatással van az őshonos halfajtákra, így kifogásuk esetén nem szabad visszaengedni őket a vízbe.
Busa ismertetőjegyei
A hazai busa fajokat könnyű felismerni, nem igazán hasonlít hozzájuk egyik hazai halfajunk sem. Esetleg az amurral összetéveszthető, de jelentős eltéréseket mutatnak. A busa feje nagy, szemei fejéhez képes kicsik, és alul, a nagy szájával szinte egy vonalban helyezkednek el. Teste megnyúlt, közepesen magas, lapított. Pikkelyeik aprók, erősen ülnek a bőrében. Jellemző testhosszuk 50-70 centiméter közötti, de méretük akár az 1 méteres testhosszt is elérheti.
A fehér busa és a pettyes busa
Magyarországon két busafajta található meg a vizekben, a fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix) és a pettyes busa (Hypophthalmichthys nobilis). Testfelépítésük szinte megegyezik, legkönnyebben színük alapján különböztethetőek meg. A pettyes busa pikkelyeinek színe márványos foltokkal díszített, innen kapta a pettyes nevet is. A színükön kívül pikkelyeik száma, valamint az úszúikban számlálható sugarak száma alapján is megkülönböztethetőek.
A pettyes busa esetében a hasúszók vonala mögött kezdődő rövid hátúszóban 10 elágazó sugár, hosszú, homorú szélű farkalatti úszójában 15-17 elágazó sugár található. Mellúszói nagyok, hátrasimítva túlnyúlnak a hasúszók tövén. Hasoldalán egy jól látható él húzódik, a hasúszók és a végbélnyílás közötti szakaszon. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 114-120 közötti.
A fehér busa hátúszójában 6-7 elágazó sugár, farkalatti úszójában 12-14 sugár számlálható. Pikkelyszáma is eltérő, az oldalvonalon 110-124 közötti. A mellúszói hátrasimítva nem érik el a hasúszók tövét.
Busa vagy amur?
Ahogy fentebb utaltunk rá, a busákat esetleg az amurral téveszthetik össze egyesek, főképp fiatal korban. De a két faj szinte mindenben eltérést mutat, így szinte lehetetlen összetéveszteni vele.
Leginkább szembetűnő különbség, hogy az amur teste megnyúlt, oldalról csak enyhén összenyomott, majdnem hengeres. Feje kicsi, homloka széles, orra hát-hasi irányban lapított, a két orrnyílás között húzódó barázda miatt egy kissé homorú. Szája félig alsó állású, ajkai vaskosak. Hátúszója, melyet általában 7 elágazó sugár támaszt, kicsivel előrébb kezdődik, mint a hasúszója. Farkalatti úszójában 8 osztott sugár van. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 43-45.
Busa rekord
A legnagyobb kifogott és bejelentett busát a MOHOSZ ranglista alapján Magyarországon Boros Tibor fogta a Lázbérci víztározón 2017-ben. A hal súlya 80 kg volt, hossza 135 centi volt. Pontyozás közben, a felszerelés kitekerése során sikerült megakasztani a hatalmas halat, melynek fárasztása másfél órát vett igénybe. Ez a hal akár világrekord is lehet egyben.
Táplálkozása
A busa táplálkozása egyben előnyös a vizeknek, segít megszabadulni az algától. Túlzott jelenléte azonban kifejezetten káros az őshonos halfajokra nézve. A busák planktont esznek. A fehérbusa elsősorban fitoplanktont, azaz parányi lebegő algákat fogyaszt, de sok szerves törmeléket és zooplanktont is eszik. A pettyes busa a planktonból inkább az állati szervezeteket, valamint szerves törmelékeket fogyaszt, az algákat kevésbé. Táplálékukat a kopoltyúívek belső oldalán kialakult készülék segítségével szűrik ki a vízből.
Szaporodása
A busák 5-6 éves korukban válnak ivaréretté. A fehér busa testtömeg-kilogrammonként 60 ezer ivarsejtet érlel. Az ívás 20 celsius fok vízhőmérséklet fölött, a folyók nyílt vizében megy végbe. A pettyes busa természetes szaporodását a hazai vizekben eddig még nem észlelték. Az ikraszemek száma 1 millió körül van, átmérőjük 1-1,5 mm, de a vízben kétháromszorosra duzzadnak, és kikelésig lebegnek. A két busa faj gyakran alkot hibrideket is.
Invazív, idegenhonos halfaj
A busa elszaporodva komoly károkat képes okozni az őshonos halak állományában, kiszorítják élőhelyükről őshonos társaikat. A hazai halak ivadékai is planktonokkal táplálkoznak. A busák nagyszámú jelenléte kevesebb táplálékot jelent az ivadékoknak és egyes kifejlett halaknak is, amelyek így nem tudnak megfelelően fejlődni, amely az őshonos állomány csökkenéséhez vezet.
A busákat rendszeresen halásszák, mely nem könnyű feladat, mivel könnyedén kiugrálnak a hálóból, így hagyományos halászatuk nehéz. Horgászatban sem tilalmi idő, sem méretkorlátozás nem védi, és korlátlan mennyiségben elvihető. Fogása esetén visszaengedni tilos.
Hogyan került a vizekbe?
A busa nem őshonos halfaj, eredeti élőhelye kína. Európába, és hazánkba is először telepítések útján került be. Kedvelt halfajta a halgazdaságokban, mert olcsón, nagy mennyiségben lehet előállítani húsát. Az íze, megfelelően előkészítve, eltávolítva a vörös részét, és a zsírosabb részeket nem erős, így nagyon jól fűszerezhető. Mindenféle módon elkészíthető, sütve, grillezve, főzve halászlében, vagy paprikásnak is kiváló.
Szálkás hal, de megfelelően elkészítve finom ételek készíthetők belőle, melyek szinte szálkamentesek. A busa omega 3 zsírsav tartalma, bár elmarad a tengeri halak omega 3 tartalmától, a többi édesvízi halhoz képest igen magas. Tógazdasági termelésével tehát olcsón lehet jó minőségű, egészséges halhúst előállítani.
A természetes vizekbe a legtöbb esetben véletlenül kerültek. A tógazdaságokból kiszökve eljutottak nagyobb folyóinkba, állóvizeinkbe, illetve telepítések során a többi hal közé keveredve.
Busa a Balatonban
A Balatonba szándékosan telepítették 1972-ben. A Balaton vize ekkor szennyezett volt a mezőgazdaságban nagy mennyiségben használt és a tóba jutott kemikáliák (műtrágya, permetszerek, stb) miatt. Tömeges halpusztulások indultak, mely közül a legnagyobb 1963-ban történt, melyet több kisebb követett. A halpusztulás oka a víz algásodása volt, melynek megoldására kétféle elképzelés volt: a busák betelepítése, illetve a kemikáliák használatának szabályozása.
A busa telepítés mellett döntöttek a szakemberek, mivel a busa nagy mennyiségben fogyasztja a fitoplanktonokat, és szöveteiben megköti a nitrogént, valamint a foszfort. Halászatukkal pedig gyakorlatilag ingyen állíthatnak elő nagy mennyiségben halhúst. 1972 és 1983 között mintegy 1,5 millió darab 200-250 grammos busát telepítettek a Magyar Tengerbe, melyek összsúlya 3000 tonna körüli volt. A kivitelezést nehezítette, hogy a busa halászatára a magyar halászok nem voltak felkészülve, mivel a busákat halászni nehéz, kiugrálnak a hálóból. A remélt vízminőség javulást végül a használt kemikáliák radikális csökkentése hozta meg.
Az utóbbi időkben visszafogott busák mérete 15-17 kg közötti, életkoruk 20 évnél fiatalabb. Ez azt jelenti, hogy a busa feltehetően szaporodni képes a balatonban, amelyet alátámasztani eddig nem sikerült. A fiatalabb egyedek származhatnak a Balaton környéki tógazdaságokból is, több esetben szöktek ki fiatal busák és jutottak be a balatonba.
A Balaton busa állományának felmérése igen nehéz feladat, az egyes becslések hatalmas eltéréseket mutatnak. A legoptimistább becslés szerint 2000 tonna busa van a Balatonban, de számuk egyre csökkenő tendenciát mutat a lehalászott, az elhullott és a megfigyelt mennyiségek alapján. A Balatoni Halgazdálkodási Zrt stratégiája szerint 25-30 éven belül eltűnik a busa a vízből, ha nem jutnak be fiatal egyedek.
Horgászata
A busa horgászat, bár régóta létezik már célzott horgászatukra eszköz, az utóbbi években kezd egyre inkább előtérbe kerülni. Korábban általában csak véletlenül akadt horogra, ha épp a csali környékén szűrte a vizet. Gyakran pergetés közben külső akadással, vagy a fenekező szerelék kitekerése közben, rosszabb esetben szándékosan a busák közé dobva kerültek a partra.
Mivel nagytestű, és erős halról van szó, mindenképpen erős felszerelés szükséges a horgászatához. Igazi sportos hal, fogása igazi élmény, különösen a nagyobb példányoké. Vastag, akár fonott zsinór, nagyméretű horog, erős horgászbot és orsó szükséges a busázáshoz. Méretei miatt egy nagyméretű merítőháló is szükséges lehet.
Busázás módszerei
Horgászatát fenekezve és úszózva egyaránt lehet űzni. Úszós horgászatához került kifejlesztésre a busafa, melyre a busatablettát lehet felhúzni és két horgot felszerelni. A busa tabletta oldódása közben nagy felhőt képez, mely a planktonokat imitálja a vízbe. A horogra nem kell csali, esetleg hungarocell golyót lehet rá tűzni. A csalinak a busa horgászatban nincs szerepe. A horog csak véletlenül kerül a hal szájába, ahogy az etetőanyag felhőt szűri. Busatablettán kívül kézzel is bejuttatható az etetőanyag, vagy megfelelő puskával belőhető a folyékony állagú etetőanyag.
Fenekező horgászata lényegében egy nagyméretű bordás kosárral történik, mely alá egy, vagy két horgot kötnek, amelyre szintén nem minden esetben kerül csali. Akár úszós, akár fenekező horgászatáról van szó, fontos a nagy mennyiségű, és jól felhősítő, apró szemcsés etetőanyag. Az etetőanyagot gyorsan bontóra kell keverni, hogy gyorsan képezzen látványos felhőt, mely odacsalja a busát.
A busa egyszerre lehet áldás, és átok is a vizekben. Tisztítja a vizet, nagy mennyiségben azonban káros az őshonos fajtákra. Fogása esetén tilos visszaengedni. Sokan eldobják húsát, pedig egy tápanyagban gazdag, ízletesen és sokoldalúan elkészíthető hal. Készülhet grillen, sütve, főzve, fasírtnak, füstölve és megannyi más módon. A busa omega 3 tartalma magas, amely jót tesz a szív- és érrendszernek. Fogása, fárasztása igazi élmény, fogyasztása pedig egészséges és a hazai vizeknek is jót teszel vele.
Kép források: fishbase.us
