A viza hal (Huso huso)
Néhány napja egy közösségi média fórumon egy laposorrú tok maconkai fogásáról számolt be egy horgász, amely nagy hatással volt rám, hiszen nagyon ritkán látni ilyen különleges halat. A fogáshoz és a tórekordhoz gratulálunk! Mindig is szerettem a különlegességeket, érdekes halfajokat horgászat terén, így kicsit elgondolkodtam azon, hogy ha korábban eszébe jutott volna az emberiségnek a természet megóvása, mennyivel több halfaj lehetne megtalálható természetes vizeinkben, főképp folyóinkban. Ilyen többek között a viza.
A XIII. kerületnek van egy Vizafogó nevű része, a korábbi dunai feederezés is ezen a helyszínen történt, az Árpád híd környéke ez a terület. Ezen a környéken lakom, de sosem foglalkoztam igazán azzal, hogy miért is hívják így, vagy ezzel a hazai óriással, a vizával.
A Viza, latin nevén Huso huso, egy anadrom halfaj, a tokfélék családjába tartozik. Ez a szaporodási szokást jellemző kifejezés azt jelenti, hogy a tengerből indulva a folyóvízbe rakja le ikráit, majd elindul vissza eredeti élőhelyére. Számos halfaj ezt az utat csak egyszer teszi meg, és az ívást követően elpusztul. A viza nem így tesz, életkora akár a 80-100 évet is elérheti. Érdekessége még, hogy története a dinoszauruszokkal egyidős, jelen voltak már akkor is a Földön, amikor az emberiség még egy kósza gondolat sem volt.
A viza szaporodása, növekedése, táplálkozása
A Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben található meg, így az ezekbe a tengerekbe torkolló folyókban vándorol szaporodni, azaz a Dunába, a Dnyeperbe, a Dnyeszterbe, a Bugba, a Volgába, az Uralba, a Terekbe és a Kurába. Az ívását sóderos, köves aljzat fölött végzi, 100.000- 7 millió ikrát rak le, egy ikra átlagos mérete 2,5-3 mm. (Miből lesz a cserebogár…)
A tejesek 8-10 az ikrások 10-16 éves korukban érik el az ivarérettséget, ekkor kelnek útra a ”mézeshetekre”. Amint lerakják az ikrákat, fordulnak is vissza és úsznak fel a tengerekbe. 12-14 celsius fok hőmérsékleten, kb 8 nap alatt kel ki a lárva, és további 9 nap szükséges ahhoz, hogy kifejlődjön és önálló életbe kezdjen. (Nekem ehhez majd 30 év kellett…) Ivarérett korára átlagosan 2-3 méter hosszú, és 30-80 kg közötti a tömege, de elérheti a 10 méteres hosszt és az 1,5 tonnás testsúlyt, amely nagyjából egy fehér cápa méreteit jelenti.
A fiatal vizák főképp a homokos, iszapos aljzatban élő férgeket, lárvákat, rákokat, csigákat, kagylókat és ikrákat eszikk, majd áttérnek a halfogyasztásra. Halak közül főképp az aljzaton élő gébféléket, lepényhalakat fogyasztják, de nem vetik meg a heringféléket vagy a folyótorkolatok körül a pontyféléket sem.
Viza Magyarországon
Hazánkban igazán népszerű hal volt elsősorban a halászok között, tekintve méreteit és szálkamentes húsát elsőszámú kedvencnek számítottak. A húsánál is többre tartják az ikráját, amelynek kilójáért szép summát fizetnek, tehát egy megtermett viza ikrái igazán szép bevételt hozhattak a konyhára, hiszen testtömegének 25 %-át is kiteheti az ikráinak súlya.
Viza kaviár
A korabeli feljegyzések alapján kiderül, hogy már 1053-ban is halászták ezt a fajt, ugyanis I. András király 50 vizát küldött III. Henrik német császár éhező seregének. A kifogott halakat hazánkban is fogyasztották, de sózott, füstölt formában külföldre is szállították.
A vizák számának csökkenése jól kimutatható a történelem során, míg a XVII. században évente 500-1500 tonna vizát fogtak a halászok, addig a XX. században a regisztrált vizafogások száma mindösszesen 42 volt. Nem véletlen, hogy Károli János 1877-ben már ritkaságként említette az óriási tokféléket a Dunában, és állománycsökkenéséről így vélekedett:
„Ez nagy jelentőségű kérdés, méltó arra, hogy a hazánk anyagi érdekeivel foglalkozó kormányférfiak is egy kis figyelmet fordítsanak reá.”
Ez a nagymértékű csökkenés a túlhalászás, környezetszennyezés, folyószabályozások és műtárgyak építésének, tehát az ember káros tevékenységének következményei. Az utolsó vizafogás Magyarországon 1987-ben történt a paksi Duna-szakaszon. A kifogott hal testhossza 3 méter, testsúlya 181 kg volt.
Utolsó magyarországi vizafogás
Viza 2020
Szerencsére nem csak a XIX. században, de napjainkban is megfogalmazódott a vágy, hogy a Dunában újra megjelenjenek ezek a csodálatos és hatalmas halak. Folyamatban van egy projekt a vizák rehabilitációjára természetes vizeinkbe, mely 2010-ben indult útjára. A program keretein belül a fentebb említett problémákra keresik a megoldást, és igyekeznek telepítésekkel is visszajuttatni a vizát és a többi tokfélét a Dunába. Ehhez azonban számos teendőt kell végrehajtani, amelyből a Duna vízének tisztábbá tétele csak az egyik, amelyben korszerűbb szennyvíztisztító telepek üzembe helyezésével már jelentős eredmények figyelhetők meg.
A viza hazánkban sajnos már csak emlék, és csak a szerencsésebbek emlékezhetnek rá. A folyamszabályozások, a mértéktelen halászat, a vízerőművek építése és a környezetszennyezés lehetetlenné tette azt, hogy ez a hatalmas tokféle megmaradhasson természetes szaporulatában, így horogvégre keríthető legyen. Őszintén remélem, hogy sikeres lesz e hal és a többi tokféle visszajuttatása a Dunába, hiszen ez akár azt is jelenthetné, hogy amelyik vizát én kifognám ifjonc korában, kis szerencsével még az unokám is kifoghatná rutinos, öreg halként.
Járja a világhálót egy állítólagos 17kg-os viza fogás 2013-ból, amely a konyhán végezte, de erre vonatkozóan nincsen semmilyen bizonyíték. Érthető, hiszen ha igaz a történet azért, ha nem igaz azért nem került publikálásra. Bízunk benne, hogy csak a képzelet és a nagyotmondás eredménye a történet, és nem az asztalon végezte a legutóbbi viza hazánkban.
Ha esetleg mégis sikerülne csodával határos módon kifogni egyet, minden lényeges adatát lejegyezve fényképezve és természetesen a vízbe visszaengedve jelentsétek le a fogást és annak körülményeit.
Forrás:
http://www.eletestudomany.hu/veszelyben_a_tokfelek
http://hallepcso-fishpass.eu/node/259
https://hu.wikipedia.org/wiki/Viza
http://www.hlasek.com/huso_huso1hu.html?
Pénzes Bethen- Halaink Kézikönyv horgászoknak és természetjáróknak
http://flintnrod.com/wp-content/uploads/2016/03/244eb3808008ce65dd01a83b6577b0d9.jpg
