A keszeg fajták kedveltek a horgászok körében, általában könnyen horogra csalhatókA keszegek szinte kivétel nélkül minden kisebb-nagyobb horgászvízben megtalálhatóak. Sok , a horgászattal még csak ismerkedő pecásnak okoznak kezdeti sikerélményt, szinte bármilyen horgász módszerrel eredményesen horgászhatunk rájuk. Magyarországon a keszegfélék horgászatának és húsuk fogyasztásának hagyománya van, kedvelt sporthal és csemege.
Keszegek megkülönböztetése
A keszegek a pontyfélék családjába tartozó halfajok. Igen nagy hasonlóságot mutatnak, sok esetben nehéz őket megkülönböztetni egymástól, és gyakran keverednek is egymással hibrideket létrehozva. Pikkelyeik színe ezüstös, fényes. Általában kisebb méretű, akár egészen apró. Testüket vastag nyálkaréteg borítja. Felismerésük azonban fontos, ugyanis némely keszeg fajták tilalom és méretkorlátozás alatt állnak.
A keszegeket sajátos testfelépítésük alapján lehet megkülönböztetni, amelyeket ha ismersz, könnyebben meg tudod határozni, melyik fajtáját sikerült horogra csalni. A keszegfélék megkülönböztetéséhez ismerni kell néhány dolgot. Fontos ismerni az oldalvonaluk mentén található pikkelyek számát, az úszóikban található sugarak számát, úszóik színét, a szájuk állását, a fejük és szemük méretét, az orruk formáját. Természetesen nem kell hallexikonnak lenni horgászatukhoz, de ezek azok a jegyek, amelyek alapján megkülönböztethetjük a keszegeket.
Keszegek élőhelye
A keszegek a legtöbb vizünkben megtalálhatóak. Vannak azonban kifejezetten csak folyóvízben megtalálható keszeg fajták, melyeket egy két ritka kivételtő eltekintve csak a nagyobb folyóinkban találhatunk meg. Ezek a fajták a jászkeszeg, a szilvaorrú keszeg, a paduc, a domolykó, a leánykoncér és a gyöngyös koncér. Utóbbi két fajta védett, így fogásuk esetén haladéktalanul vissza kell engedni őket a vízbe. A többi keszegféle állóvízben és a nagyobb folyókban is egyaránt megtalálható.
Keszeg fajták képekkel
Dévérkeszeg
A dévérkeszeg a nagyobb folyók lassú, síkvidéki szakaszainak jellemző hala, de megtalálható a paduczóna alján, a márnazónában, sőt tavakban is. Általában magányosan vagy kis csapatokban jár tápláléka után, teleléskor tömörül rajokba.
A dévérkeszeg a pontyfélék családjába tartozó, oldalról erősen lapított, magas testű halfaj. Hátvonalának íve nem egyenletes, félúton a fej és a hátúszó között megtörik. Feje kicsi, orra rövid és tompán lekerekített. Szeme közepes méretű, szája kicsi és félig alsó állású. Rövid hátúszójában 9, farkalatti úszójában 23-28 elágazó sugár található. Pikkelyei közepes méretűek, az oldalvonalon 51-57 pikkelyt találunk. Az oldalvonal és a hátúszó között 12-13 hosszanti pikkelysor húzódik, melyek mérete felfelé haladva jelentősen csökken. Páros úszói szürkék. A dévérkeszeg a legnagyobb keszegfajunk, hossza meghaladhatja a fél métert is.
Főként fenéklakó, gerinctelen állatokat fogyaszt, de kisebb mértékben planktont és növényi anyagokat is eszik.
A laposkeszeg (Abramis ballerus)
A laposkeszeg a nagyobb folyók dévérzónájának jellegzetes hala, de nem igényel állandó vízáramlást. Jól érzi magát a nagy nyílt víztérrel rendelkező átfolyásos tározókban, sőt, az árvizek által felfrissített holtágakban is megtalálható. Kisebb mértékben a márnazónában és a kis folyók sügérzónájában is előfordulhat. A Balatonban élő laposkeszeg a tavi környezethez alkalmazkodott, de a tónak vannak állandó vízáramlással rendelkező helyei is, mint a Tihanyi szoros.
A laposkeszeg a pontyfélék családjába tartozó, nyúlt testű, oldalról erősen lapított halfaj. Főleg a fiatalabb példányoknál szembetűnő a lapított testforma. Feje kicsi, orra rövid és hegyes, szeme közepes méretű. Szája félig felső állású, kicsi, és ferdén felfelé irányul. Hátúszója rövid, 8 elágazó sugarat tartalmaz, míg anális úszója rendkívül hosszú, 36-45 elágazó sugarat számlál. Farokúszója mélyen bemetszett, alsó lebenye kissé hosszabb a felsőnél. Pikkelyei aprók, az oldalvonal mentén 65-75 darabot találunk. A hátúszó alatti sorokban lévő pikkelyek jelentősen apróbbak, mint az oldalvonal közelében lévők. Színezete ezüstfényű, sötétebb pikkelyezettel. A kifejlett laposkeszegek hossza 20-30 cm, maximum 35 cm lehet. Súlyuk max 1,5 kg.
Elsősorban planktonevő keszeg fajta. Fogyaszt planktonrákokat, algákat, vízre hulló rovarokat, emellett szerves törmeléket is. Fenéklakó állatokat csak kis mértékben fogyaszt.
A karikakeszeg
A karikakeszeg kecses, magas hátú, oldalról lapított testű hal. Kicsi feje, rövid, tompán lekerekített orra és nagy szemei vannak. Szája apró, csúcsba nyíló vagy félig alsó állású. Hátúszója rövid, 8 elágazó sugarat, míg hosszú farkalatti úszója 19-23 elágazó sugarat számlál. Pikkelyei közepes nagyságúak, az oldalvonalon 45-50 darab sorakozik. Az oldalvonal és a hátúszó között 8-10 hosszanti pikkelysor található. A pikkelyek mérete a hát íve felé haladva alig csökken. Páros úszóinak töve gyakran pirosas árnyalatú. A karikakeszeg nem éri el a nagy méreteket, maximális hossza 25-30 cm körül mozog. A két kilogrammos súlyt nem éri el.
A keszeg fajták közül leginkább a dévérkeszeggel téveszthető össze, de a dévérkeszeg pikkelyeinek mérete a hát felső része felé haladva jelentősen csökkennek, míg a karikakeszeg esetében ez alig észrevehető.
A bagolykeszeg
A pontyfélék családjába tartozó bagolykeszeg (Abramis sapa) – angolul White eyed bream, németül Zobel – elsősorban Kelet-Európában, a Don és a Volga vidékén honos. A jégkorszak után Közép-Európában is meghódította a Duna vízrendszerét, így méltán nevezhetjük őshonosnak.
A bagolykeszeg teste nyúlánk, oldalról lapított, idősebb példányoknál púpossá válhat a háta. Kicsi feje van, rövid, ívesen lefelé ívelő orral és feltűnően nagy szemekkel, melyekről a nevét is kapta. Szája kicsi és alsó állású. Hátúszója rövid, 8 elágazó sugárral. A farok alatti úszó hosszú, 36-45 elágazó sugárral, mélyen bemetszett, alsó szakasza kissé hosszabb a felsőnél. Úszói sárgásszürke színűek. Pikkelyei közepes méretűek, az oldalvonal mentén 48-52 darab található belőlük. A kifejlett példányok általában 20-30 centiméter hosszúak, de 35 centiméternél nagyobbra nem nő meg.
A bagolykeszeghez leginkább a laposkeszeg hasonlít, melynek farok alatti úszója szintén feltűnően hosszú. A laposkeszeget azonban megkülönbözteti félig felső állású szája, valamint jóval kisebb és eltérő számú pikkelyei (65-75 közötti). A dévérkeszeggel és a karikakeszeggel is könnyen összetéveszthető, de mindkét fajt rövidebb anális úszójuk különbözteti meg, melyet harmincnál kevesebb sugár támaszt. A szilvaorrú keszeg testfelépítése is hasonlít, ám szája teljesen alsó állású, orra pedig igen jellegzetes.
A vörösszárnyú keszegek
A vörösszárnyú keszeg (Scardinius erytrophtalmus), amelyet angolul Ruddnak, németül pedig Rotfedernek hívnak, a pontyfélék családjának tagja és őshonos a hazánkban. Ez a keszeg fajta széles körben elterjedt az állóvizekben és a folyóvizeink lassabb szakaszain, sokak számára kedvelt. Csuka csaliként is ismerik a ragadozó horgászat kedvelői.
Ez a keszeg fajta elsősorban az állóvizeket részesíti előnyben. A sekély tavak, víztározók, holtágak és mocsarak ideális élőhelyet biztosítanak számára. Bár a folyókban is előfordulnak vörösszárnyú keszegek, ott jóval ritkábban találkozhatunk velük. Ha folyóvízben szeretnénk vörösszárnyú keszeget fogni, a nyugodtabb, lassúbb folyású szakaszokon érdemes próbálkoznunk.
A vörösszárnyú keszeg közepesen magas, oldalról lapított testű hal. Hát- és hasvonala hasonlóan ívelt. Hátúszója, amelyben 8-9 osztott sugár található, a hasúszó alapjánál kezdődik hátrébb. Farkalatti úszójában 9-12 elágazó sugár található. Szája kicsi és fölső állású. Szemgyűrűje sárgásfehér vagy narancsos, és néha apró, vérpiros pettyek is láthatók benne. Pikkelyei erősek, az oldalvonalon 38-42 darab található. A nagyobb példányok úszói – különösen a farok- és az anális úszó – élénkpirosak. A jól fejlett példányok hossza 20-25 cm, de kivételes esetekben elérheti a 30 cm-t is.
A bodorkával könnyen összetéveszthető, de a bodorka szája csúcsban nyílik, és hátúszója a hasúszó alapjánál kezdődik. A leánykoncér szája félig alsó állású, oldalvonalán 44-49 pikkely található, és hátúszója is a hasúszó alapjánál indul. A jászkeszeg pikkelyei viszont apróbbak.
Bodorka
A bodorka Közép-Európában őshonos faj, és szinte minden hazai vízben megtalálható. Jól alkalmazkodik a különböző víztípusokhoz, a lassú folyóktól a tavakig és a csatornákig. Táplálékát planktonok, apró rákok, rovarlárvák és puhatestűek alkotják. A bodorka fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában, és sok ragadozó halfaj táplálékát is képezi. A keszegek között a bodorka kedvelt horgászhal, és finom húsa miatt a konyhában is értékes.
A bodorka egy mérsékelten magas hátú, oldalról lapított halfaj, melynek legnagyobb magassága a hasúszók kezdeténél mérhető. Hátúszójában 9-11 elágazó sugár található, és az úszó eleje egy vonalba esik a hasúszók alapjának hátsó szélével. A farkalatti úszóban is 9-11 elágazó sugarat találunk. Szája kicsi és csúcsba nyíló, szemgyűrűjének színe a halvány narancssárgától az élénk narancsvörösig terjedhet.
Oldalvonalán 40-46 pikkelyt számolhatunk. A fiatalabb bodorkák hasúszója és anális úszója fakó, míg az idősebb példányoknál ezek narancsvörös színűek. A kifejlett bodorkák hossza jellemzően 15-20 cm, de kivételesen elérhetik a 30 cm-t is. 1991-ben egy 1,61 kg-os példány is horogra került.
Folyóvízi keszegek
A jellemzően folyóvízben élő, áramláskedvelő keszegek fajtáit nevezhetjük folyóvízi keszegeknek. Ezek a keszeg fajok előfordulhatnak nagyobb állóvizekben is, azonban igen ritka, hogy jelentősebb állományuk kialakulna állóvízben.
Jászkeszeg
A jászkeszeg, amelyet latinul Leuciscus idus néven, angolul Ide néven, németül pedig Aland néven ismerünk, őshonos keszeg fajta Magyarországon. A Dunában és a Tiszában találkozhatunk a legszebb példányokkal, de minden folyónkban megtalálható, sőt néhány tavunkban is előfordul, bár ott csak elenyésző számban.
A jászkeszeg oldalról lapított, mérsékelten magas hátú hal. Hát- és hasvonala hasonlóan ívelt. Hátúszója, amelyben 8-9 osztott sugár található, a hasúszóknál kissé hátrébb kezdődik. Farkalatti úszójának szegélye homorú, és 9-10 elágazó sugár támasztja alá. Feje és szeme közepes nagyságú, szája viszont viszonylag kicsi és csúcsban nyílik. Szájszöglete nem éri el a szem elejének vonalát. Pikkelyei aprók, de erősen ülnek, az oldalvonal mentén 55-60 darab található. Az idősebb példányok alsó úszói sötétvörösek. A nagyobbak 30-40 cm hosszúak, de kivételesen elérhetik a fél métert is.
A jászkeszeghez hasonló keszegek között szerepel a bodorka, amelynek szemgyűrűje általában narancsos árnyalatú, oldalvonalán csak 40-46 pikkely található. A leánykoncér oldalvonalán 44-49 pikkely számlálható, és a szája félig alsó állású. A vörösszárnyú keszeg oldalvonalán 38-42 pikkely található, szája pedig fölső állású. A nyúldomolykó szája félig alsó állású, míg a domolykó és a balin szája nagyobb, eléri a szemük vonalát.
Szilvaorrú keszegek
A szilvaorrú keszeg, amelyet latinul Vimba vimba, angolul East Europen bream néven ismernek, a pontyfélék családjába tartozik. Ez a nyúlánk, jellegzetes megjelenésű hal őshonos Európában, így hazánkban is. Folyóvízi keszegek közé tartozik, a folyóvízi horgászok egyik kedvelt keszeg fajtája.
A szilvaorrú keszeg oldalról lapított, mérsékelten magas hátú hal. Feje közepes nagyságú, orra pedig hosszú – nagyobb a szem átmérőjénél -, és előrébb nyúlik, mint a fölső állkapocs. Az orra kékes lilás színt ölthet, és igen jellegzetets. Szája alsó állású, alulról nézve U alakú, ajkai lekerekítettek, nem éles szélűek.
A szilvaorrú keszegek hátúszójában 8, farkalatti úszójában 18-22 elágazó sugár található, a mell- és a hasúszói kicsinyek. Farokúszója közepes méretű, mélyen bemetszett. Pikkelyei az átlagosnál kisebbek, számuk az oldalvonalon 55-62. A hát- és a farokúszó között a pikkelyek egy fűrészes élt alkotnak. Nagyobb példányai 20-30 cm hosszúak, de kivételesen elérhetik a 40 cm-t is.
A szilvaorrú keszeg előreugró orra és alsó állású szája miatt hasonlít a paducra, de annak szája alulról nézve nem U alakú, csak kissé ívelt, majdnem egyenes, az ajkai vésőszerűen élesek, és anális úszójában csak 10-12 osztott sugár van. A karikakeszeg, a dévérkeszeg és a bagolykeszeg szája legföljebb félig alsó állású, orruk nem nyúlik a szájuknál előbbre, a hátuk magasabban ívelt, és emellett még a pikkelyek számában is különböznek.
Paduc
A paduc, amelyet latinul Chondrostoma nasus, angolul Nase néven ismernek, a pontyfélék családjába tartozik. Ez a keszeg fajta kifejezetten folyóvízi élőhelyeket kedvel, és őshonos Magyarországon. A folyóvízi horgászok gyakran találkoznak vele, mivel gyakran akad horogra.
A paduc megnyúlt, alacsony testű, oldalról lapított hal. Feje aránylag kicsi, de orra hosszú, a száj elé nyúlik. Szája alsó állású, hasítéka harántirányú, alulról nézve csupán enyhén ívelt, majdnem egyenes vonalú. Alsó ajka a rajta képződő szarubevonattól kemény és éles. Hát- és hasúszójának kezdete egy vonalba esik, farkalatti úszója a hátúszó alapja mögött kezdődik. Hátúszójában 8-10, anális úszójában általában 10-12 elágazó sugár található, mindkettő széle homorú. Farokúszója nagy, mélyen bemetszett. Pikkelyei elég kicsik, számuk az oldalvonalon rendszerint 55-65. Az idősebbek alsó úszói piroslóak. Nagyobb példányai 25-35 cm hosszúak, kivételesen 40 centi fölöttiek.
A paduc alakját tekintve hasonlít a nyúldomolykóhoz, de annak szája csak félig alsó állású, anális úszójában többnyire csak 8-9 osztott sugár van, és oldalvonalán a pikkelyek száma rendszerint 46-53. A vaskos csabak szája is félig alsó állású, oldalvonala narancssárga. A szilvaorrú keszegek előreugró orra miatt hasonlít nagyon, de a szája alulról nézve nem enyhén ívelt, hanem U alakú, a farkalatti úszója pedig jóval hosszabb, 18-22 osztott sugár számlálható benne.
A paduc kifejezetten folyóvízi keszeg féle, áramló, oxigéndús vizet kedvel. Legnagyobb állományai a folyók hegylábi szakaszain, a róla elnevezett paduczónában élnek, de gyakori a márnazónában és a dévérzóna sodrottabb részein is. A duzzasztók fölött ritka, alattuk viszont összegyűlnek az élénkebb és oxigéndús vízre. A kis folyókba és patakokba inkább csak az ivadék úszik fel a befogadó nagyobb vizekből.
Leánykoncér
A leánykoncér (latinul: Rutilus pigus virgo, angolul: Danubian roach, németül: Frauenfisch) őshonos, védett halfaj Magyarországon. Főként a nagyobb folyóinkban találkozhatunk vele, és könnyen összetéveszthető más keszegekkel.
A pontyfélék családjába tartozik. A leánykoncér a Duna vízrendszerének bennszülött alfaja, amely hazánk vizeiben is őshonos. Korábban számos folyónkból leírták, de ezek nagy részéből mára eltűnt.
A leánykoncér mérsékelten magas, oldalról lapított testű hal. Legnagyobb magasságát a hátrasimított mellúszó végénél, tehát még a hasúszó kezdete előtt éri el. Hátúszójában 9-12 elágazó sugár található, kezdete a hasúszó alapjának hátsó szélével esik egy vonalba. Farkalatti úszója a hátúszó alapja mögött kezdődik, benne 10-13 osztott sugár található. Szája kicsi, félig alsó állású. Szeme is kicsi, a szemgyűrű fehéres, nem narancsos. Enyhén ívelt oldalvonalán 44-49 pikkely számolható. Az idősebbek has-, anális és farokúszója vöröses vagy narancsos színezetű. Nagyobb példányai 20-30, kivételesen 40 cm hosszúak.
A leánykoncér a keszegek közül leginkább a bodorkával téveszthető össze, de annak a szája csúcsba nyíló, szeme nagyobb, és szemgyűrűje rendszerint narancsos árnyalatú. A fiatal példányok félig alsó állású szájuk miatt a nyúldomolykóhoz és a vaskos csabakhoz is hasonlítanak, de utóbbiak pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 50 fölött van. A vörösszárnyú keszeg szája fölső állású, hátúszója jóval a hasúszók alapja mögött kezdődik. A jászkeszeg szája csúcsba nyíló, pikkelyei apróbbak, számuk az oldalvonalon 55-60. A sujtásos küsz szája csúcsba nyíló, anális úszója hosszabb, 15-17 osztott sugár támasztja.
A leánykoncér tipikus környezete a folyók sebesebb sodrású, kavicsos és sóderes medrű, üledéktől mentes szakaszai. Nagyobb folyókon ez a paduc- és márnazónát, kis folyókon a domolykózónát jelenti.
Domolykó
A domolykó (latinul: Leuciscus cephalus, angolul: Chub), a pontyfélék családjába tartozó, őshonos folyóvízi hal, gyakran szerepel a folyóvízi horgászok zsákmányában. A pergető horgászok is kedvelik, és a legnépszerűbb sporthalak közé tartozik. Hazánkban két domolykófaj található, a fejes domolykó és a ritkább nyúldomolykó.
A domolykó teste áramvonalas, orsószerű, oldalról csak kevéssé lapított. Feje viszonylag nagy és széles, orra tompán lekerekített. Szája nagy, csúcsba nyíló, szájszeglete eléri a szem elejének vonalát, esetleg a szem alá ér. Hátúszója, melyben 8-9 elágazó sugár van, valamivel hátrébb kezdődik, mint a hasúszó. Farkalatti úszójában 7-9 osztott sugár található. Az úszó széle domborúan ívelt, esetleg a fiataloknál egyenes, de sohasem homorú. Pikkelyei erősek, számuk az oldalvonalon 44-46. Az idősebbek alsó úszói vörösek. A nagyobbak hossza 30-40 cm, kivételesen fél méternél nagyobb.
A nyúldomolykó szája kisebb és félig alsó állású, anális úszójának a széle homorú. Az amur és a fekete amur is hasonlít hozzá, de ezek hátúszója kissé előrébb kezdődik, mint a hasúszója. A keszegek közül jászkeszeg hasonló, aminek teste magasabb, szája kicsi, pikkelyeinek száma az oldalvonalon 55-60. A vaskos csabak oldalvonala narancssárga.
A domolykó áramláskedvelő folyóvízi hal, amely a forrásvidéktől a torkolatig mindenütt előfordul. Sűrű népessége a paduc- és márnazónában, valamint a róla elnevezett domolykózónában alakul ki. A fiatal ivadék nagy csapatokban járva planktonszervezetekre vadászik, az idősebbek növényi anyagokat és gerinctelen állatokat fogyasztanak. A nagyobb példányok alkalmi halevők.
Keszegek ívási ideje, tilalmi ideje
A keszeg fajták általában a tartósan meleg idő beköszöntével kezdik meg ívásukat, mely általában április-május környékére tehető. Éppen ezért a keszegek tilalmi ideje is ezekre az időszakokra esik. A keszegek közül néhány faj méretkorlátozással és tilalmi idővel is védett. A következő keszeg fajtákat védik tilalmi idővel:
- Domolykó tilalmi ideje: 04.15-05.31.
- Domolykó méretkorlátozása: legalább 25 cm
- Domolykó megtartható mennyiség: 3kg
- Jászkeszeg tilalmi ideje: 04.15-05.31.
- Jászkeszeg méretkorlátozása: legalább 20 cm
- Jászkeszeg megtartható mennyiség: 3 kg
- Szilvaorrú keszeg tilalmi ideje: 04.15-05.31.
- Szilvaorrú keszeg méretkorlátozása: legalább 20 cm
- Szilvaorrú keszeg megtartható mennyiség: 3 kg
- Paduc tilalmi ideje: 04.15-05.31
- Paduc méretkorlátozása: legalább 20 cm
- Paduc megtartható mennyisége: 3 kg
Védett keszegek
A védett keszegek közé a leánykoncér, a gyöngyöskoncér és a nyúldomolykó tartozik. Ha ezek a horgodra akadnak, azonnal vissza kell engednek őket a vízbe. Ha esetleg több példányt fognál a védett keszegek fajtái közül egy horgászat alatt, változtass horgászhelyet, hogy ne zavard a védett fajokat. A védett fajtákon kívül minden egyéb keszeg fajta fogható, legfeljebb tilalmi idővel és darabszám korlátozással védett.
Keszegek horgászata
A keszegekre sokféle módszerrel eredményesen horgászhatunk. Az összes keszeg fajta kedveli a növényi és állati eredetű csalikat egyaránt. A szúnyoglárva első osztályú csemegét jelent számukra, de a csontkukacot és a gilisztát sem vetik meg. Gyakori vendégek a pontyoknak felkínált etetéseken is, és egészen kreatív módon képesek magukat felakasztani a nagyobb méretű horgokra is, például bojlizás közben.
Mind fenekező, mind úszós módszerrel eredményesek lehetünk horgászatukban. A végszereléket érdemes lefinomítani, mivel általában a keszegek kisebb méretűen, vékony előkével és kisméretű horoggal eredményesebbek lehetünk.
Gyakran tartózkodnak vízközt, így a csali meglebegtetése sokat segíthet keszegezés közben. Gyakran már bedobást követően is “rárabolnak” a még csak süllyedő csalira, és igen hamar képesek kapást okozni. Etetőanyagnak általában a jól felhősödő, édes ízű készítmények eredményesek, de az apróbb halas pelletekkel is jó fogási esély mutatkozik a keszegek fajtáira.
A halakat is fogyasztó keszeg félékre eredményesen horgászhatunk kisebb pergető csalikkal és a műlegyes horgászat is hatékony lehet horgászatukban. A keszegeket szinte minden horgász ismeri, a legtöbben valamely gyakori keszeg fajta horgászatával kezdtük a horgász pályafutásunkat. A keszegek könnyen horogra csalhatóak, jó szórakozást jelentenek a horgászatban, és a gasztronómiában is ízletes ételek készülhetnek belőlük.
Felhasznált forrás: Magyarország Halfaunája
