A bagolykeszeg hazánk egyik őshonos keszegfajtája. A pontyfélék családjába tartozik, latin neve Abramis sapa, angolul White eyed bream-nek németül Zobel-nak hívják. Kelet-Európában, a Don és a Volga vidékén terjedt el elsősorban. A bagyolykeszeg Közép-Európa területén egyedül a Duna vízrendszerében terjedt el a jégkorszak után, ezért őshonosnak nevezhető. Gasztronomilailag a többi keszegféléhez hasonlóan erősen szálkás, de megfelelően elkészítve finom halétel készülhet belőle. 

Bagolykeszeg ismertető jegyei, szaporodás

Nyúlánk, oldalról lapított, az idősebb példányok esetén magad hátú hal. Kicsi a feje, az orra rövid és nagy ívben kerekedik lefelé, a szeme fejméretéhez képest kifejezetten nagy. Kis, alsó állású szája van. Hátúszója rövid, melyben 8 elágazó sugár található. A farok alatti úszója hosszú, 36-45 elágazó sugár található benne, mélyen bemetszett, alsó szakasza hosszabb egy kicsivel a felsőnél. Úszói sárgásszürke színűek. Pikkelyei közepesnek mondhatóak, a bagolykeszeg testén az oldalvonal mentén 48-52 darab pikkely található. 

bagyolykeszegnek a feje
Fejéhez képest kifejezetten nagy szeme van

A kifejlett példányok általában 20-30 centiméter hosszúak, de 35 centiméternél nagyobbra nem nő meg. A legnagyobb bagolykeszeget 1970-ben fogták, mely 1,9 kilogrammot nyomott.

3-5 éves korára válik ivaréretté. A bagolykeszeget ívási időszaka május elejétől június közepéig tart. Egy nőstény bagolykeszeg 10-50 ezer, nagyjából 2 milliméter átmérőjű ikrát rak le. Az ikrákat folyókban az erősebb sodrású szakaszokon, tavakban az áramlatos részeken rakja le. A lerakott ikraszemek a homokos-sóderos aljzathoz tapad, és ott fejlődik ki. 

Bagolykeszeghez hasonló keszegfélék

A bagolykeszeghez nagyon hasonlít a laposkeszeg, amelynek szintén nagyon hosszú a farok alatti úszója. A laposkeszeg szája azonban félig felső állású, és a pikkelyei is jóval kisebbek, és számuk is eltérő. (65-75 közötti). A dévérkeszeggel és a karikakeszeggel is könnyen összetéveszthető. Mindkét keszegfajt megkülönbözteti a rövidebb anális úszó, amelyet harmincnál kevesebb sugár támaszt. A szilvaorrú keszeg is hasonló testfelépítésű, azonban szája teljesen alsó állású, valamint az orra is igen jellegzetes. 

Merre keresd a bagolykeszeget?

A bagolykeszegek áramláskedvelő, kifejezetten folyóvízi halak. A folyók dévérzónájában, és a márnazónában futhatunk össze velük. Az üledékesebb mederszakaszok nem jelentenek megfelelő élethelyet számukra, inkább a nagyobb sodrású részeket kedveli. Holtágakban ritkán találhatjuk meg a bagolykeszeget, csak elvétve jelentkezik néhány példány. Kis folyókban is előfordulhat, de nem nagy számban és nem általáno elterjedtséggel. Állóvizekben, azaz tavakban és víztározókban csak akkor fordul elő, ha megfelelően erős áramlatok vannak a vízben.

Bagolykeszeg
Foto: By Vladimir Yu. Arkhipov, Arkhivov – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=18161218

A bagolykeszeg kisebb csapatokban táplálkozik, a mederfenéken található táplálékot fogyasztja. Táplálékát főképp gerinctelen állatok teszik ki, de előszeretettel fogyasztja a szerves törmelékeket és növényi anyagokat egyaránt. Horgászatára bármilyen klasszikus keszegező etetőanyag, vagy csali (csonti, giliszta, kukorica, szúnyoglárva, stb) megfelelő. Célzott horgászata a többi keszegfajjal mutatott hasonló életvitele miatt szinte lehetetlen. 

A bagolykeszeget méretkorlátozás és tilalmi idő nem védi, azonban a mértékletesség elvét célszerű szem előtt tartani keszeghorgászat esetén is. 

Forrás: Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán: Magyarország Halfaunája

Képek: 1 2

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..