A szilvaorrú keszeg, latin nevén Vimba vimba, angolul East Europen bream, a pontyfélék családjába tartozó, jellegzetes megjelenésű nyúlánk, őshonos, euorópai elterjedésű halfaj. Folyóvízeink lakója, a folyóvízi horgászok kedvelt zsákmánya, kedvelik ezt az egyedi megjelenésű halat.
Szilvaorrú keszeg testfelépítése
Oldalról lapított, nyúlánk, mérsékelten magas hátú hal. A szilvaorrú keszegnek a feje közepes nagyságú. Fejének méretéhez képest az orra hosszú, a felső állkapcsánál előrébb nyúlik. Az orra hossza nagyobb, mint a szemének átmérője, szája alsó állású, alulról U alakú. Jellegzetes orra alapján nevezték el a szilvaorrú keszeget, orra egy szilvára hasonlít. Ajkai lekerekítettek, nem éles szélűek.
Farokúszója közepes méretű, mélyen bemetszett. A mell- és hasúszói kicsinyek, pikkelyei az áltagosnál kisebbek és a hát- és a farokúszó közötti pikkelyei fürészes élt alkotnak. A szilvaorrú keszegek nagyobb példányai 20-30 centiméter közöttiek, de ritkán akár a 40 cenitméteres hosszt is elérhetik.
Paduc
Leginkább a paduccal téveszthető össze. A szájuk alakja alapján különböztethetőek meg, a paduc szája alulról nézve nem U alakú, csak kissé ívelt, majdnem egyenes vonalú, és az ajkai vésőszerűen élesek. A többi keszegfajtól jól megkülönbözteti a jellegzetes, előrenyúló orra, valamint a magasabban ívelt hátuk, illetve a pikkelyeik számában is eltérés mutatkozik a szilvaorrú keszegekéhez képest.
Szilvaorrú keszeg horgászata
Az idők folyamán állandóan édesvízben maradó populáció is kialakultak a szilvaorrú keszegeknek, de eredetileg félsós tengeröblökben élő és onnan folyókba felvándorló hal volt.
A Magyarországon található szilvaorrú keszeg állományok az előbbi, azaz az állandóan édesvízben maradó populációk találhatóak.
A szilvaorrú keszegek horgászatához fontos tudni, hogy hol keresik táplálékukat, mit fogyasztanak és a folyók mely részein találhatoak meg.
Táplálékukat a mederfenéken keresik, mely főképp férgekből, apró rákokból, puhatestűekből, rovarlárvákból áll, de emelett előszeretettel fogyasztanak növényi anyagokat is.
Nagy számban találhatóak meg általában a márnazóna alsó, illetve a dévérzóna felső régiójában, de ez folyonként változhat. Fiatal egyedei a mellékpatakokban is megtalálhatóak, oda is előszeretettel felúsznak.
A szilvaorrú keszegek horgászatához a legjobb csali a csonti, giliszta vagy magvak lehetnek. Etetőanyagnak valamilyen folyóvízi keverék, megfelelő, amelybe rakjunk élő anyagot, és magvakat. Végszereléknek a keszegek, vagy márnák megfogására alkalmas szereléket válasszuk.
Szilvaorrú keszeg méretkorlátozás
A szilvaorrú keszegek az ivarérettséget 3-5 éves kor között érik el, az ivási időszak májustól júliusig tart. Az ikrások példányonként 30-100 ezer darab közötti ikrát raknak le. A hímek a nászidőszakban feketés színű ”nászruhát” öltenek. Hasi részük narancssárgává válik. A szilvaorrú keszegek ívása legjellemzőbben a márnazóna sekély, de üledékmentes, kavicsos és sóderos, sodrott részen történik.
A szilvaorrú keszegek méretkorlátozása, tilalmi ideje:
- legalább 20 cm
- 04.15-05.31.
- napi megtartható mennyisége 3 kg
Napjainkra a szilvaorrú keszeg mérsékelt gyakoriságú, de inkább ritka halfajnak számít. Az áramláskedvelő fajok élettere a folyamszabályozások, vízlépcsők egyéb áramlást befolyásoló műtárgyak létesítésével egyre inkább csökken. A szilvaorrú keszegeket is a veszélyeztetett európai fajok közé sorolják, azonban országos viszonylatban populációjuk még elfogadható.
Források:
Dr. Harka Ákos és Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája
Képek: Itt
