Az amur, latin nevén ctenopharyndogon idella, angolul grass carp a pontyfélék családjába tartozó, idegenhonos halfajunk. A ponty után az egyik legkedveltebb célhala a horgászoknak. Horogra akadása esetén egy igazi harcos ellenfélnek bizonyul, és gyakran képes meglepetést okozni a part melletti kitöréseivel, jó pár szakadás írható az amurok és a rosszul beállított fék kombinációjának számlájára.
Amur testfelépítése
Hosszúkás, megnyúlt, oldalról enyhén összenyomott hegeres testű hal. Hát- és hasvonala kissé ívelt, szinte párhuzamos. Széles homlokú, kis fejű hal, az orra lapított, az orrnyílásai között húzódó barázdának köszönhetően kissé homorú. Erős, vaskos ajkú, félig alsó állású szája van. Pikkelyei nagyok, erősen kapaszkodnak bőrébe, a hátúszója kissé előrébb helyezkedik el, mint a hasúszója. Nagyra növő halfaj, akár az egy méteres hosszt és a 40 kg-os testtömeget is elérheti.
Leginkább a fekete amurhoz hasonlít, azonban színe alapján, valamint a fekete amurnak orrnyílásai között nem találunk barázdált részt, ezért az orrháta domború.
Amur táplálkozása, szaporodása
Az amur eredetileg folyóvízi hal, szaporodása a nagy folyók áramló vizében megy végbe. Táplálékát azonban elsősorban az elöntött hullámtéren és a folyók mellékvizeiben keresi. Hazánkban főképp állóvizekben, csatornákban, illetve ritkábban a folyóink márna- és dévérzónájában fordul elő.
A fiatal amurok kezdetben planktonokkal, apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, majd áttérnek a magasabb rendű növények leveleinek és puhább hajtásainak fogyasztására. A növényi részeket erő, és vaskos ajkaikkal tépik le, a nagyobb darabok felaprításában az éles garatfogaik játszanak szerepet. Gyakran látni a ”legelő” amurokat, akik a belógó nádak leveleit tépkedik.
Ivarérettségét 6-10 éves korában éri el, természetes vizeinkben is képesek szaporodni, azonban hazánkban leginkább mesterséges szaporulatokból pótlódik az állományuk. Ívásuk csoportosan történik, a folyók 20 fokosnál melegebb, áramló vízeiben. Az ikrák átmérője 1,5-2 mm, a vízben kétszer akkorára duzzadva lebegnek, és másfél nap alatt kikelnek belőlük az 5 mm hosszúságú hallárvák. Ikraszámuk méretüktől függően ikrásoknék 100 ezer és 2 millió közötti.
Az amur származása
Eredetileg kelet-ázsiai hal, az Amur folyóban és az attól délre eső nagy folyókban őshonos, de előnyös tulajdonságai miatt sokfelé elterjedt. Napjainkra az összes kontinensen (az Antarktisz kivételével) elterjedt, hazánkban 1963 óta van jelen. Magyarországon rendszeresen nem ívik, a vizek amur utánpótlását mesterséges szaporításból biztosítják.
Az amur a halastavi termelés fontos szereplője, előszeretettel telepítik horgászvizekbe sporthal mivolta miatt. Húsa megfelelő fűszerezéssel nagyon ízletes, és alacsony zsírtartalmú.
Az amur horgászata
Az amur horgászatához mindenképpen egy átlagosnál erősebb felszerelést célszerű összeállítani, amellyel le lehet reagálni kitöréseit. A vízpart irányába többnyire szinte magától kijön, elaltatva ezzel a horgászok éberségét, majd a partot megérezve menekülésbe kezd. Ha ilyenkor az orsónk fékje nincs megfelelően beállítva, jó eséllyel intünk búcsút szerelékünknek.
Horognak mindenképp egy erős, vastag húsú horgot válasszunk, amely képes átütni vastag száját, és kibírja azt a terhelést, amelyet a part közeli kirohanásai okoznak, és partra tereléséig biztosan tart. Fárasztását nem lehet elkapkodni, de túl sokáig sem szabad fárasztani, ugyanis a végletekig ki tud merülni.
Forró nyári napokon gyakori vendég, eredményesek lehetünk rájuk erjesztett magvakkal, tigris mogyoróval, lucerna alapú, kifejezetten amurra optimalizált etetőanyagokkal. Ponty horgászat közben is gyakori vendégek, ahogy a pontyok is amurozás közben hasonló ízlésüknek köszönhetően. Gyakori, hogy mindössze egy darab sás levelet akasztanak a horogra, és így próbálják horogra csalni.
Jelenlegi szabályozás szerint idegenhonos halnak számít, így méret- és darabszám korlátozás nélkül fogható, tilalmi idő nincs megállapítva. A helyi horgászrendek ettől azonban eltérhetnek, ezért mindig tájékozódj az aktuális szabályozásról azon a horgászvízen, ahol horgászol.
Források:
Dr. Harka Ákos, Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája
Képek:
