Sokan szidják a közösségi médiát. Azt mondják, hogy kiöli a személyes kapcsolatot. Ez az írás ennek tökéletes cáfolata. Nemrégiben három napot sikerült eltöltenem horgász barátaim társaságában, akiket egy közösségi csoportban ismerhettem meg. A Balatoni Horgász Fórumban ismertük meg egymást, és határoztuk el, hogy eltöltünk együtt egy hosszú hétvégét.
A tó
A horgásztó, ahova ezt a túrát elterveztük, Veszprém megye kis településén, Kádártán található. Mindannyiunk ízlésének megfelelő, csodálatos környezetben terül el a maga 7 hektárjával. Nem egy manapság divatos kocka értelmetlen mennyiségű hallal. Nincs gond az ilyen tavakkal, de jobban kedveljük mindannyian azokat a helyeket, ahol nem kell ötpercenként a sztenderd pontyokkal birkózni. Egy-egy rövid, manapság divatosan „rapid” pecának hívott horgászatra ezek tökéletes helyszínek. Mi azonban többet szerettünk volna ennél, három napot és két éjszakát beszélgetni, enni, inni és jól érezni magunkat. Na és persze az elénk táruló látvány is fontos. A tó érdekessége, hogy csak stégekről horgászhatunk. Több sziget található a vízben, a meder változatos, bővelkedik akadókban is. Kiemelkedő keszeg állománnyal rendelkezik, és bővelkedik pontyokban, amurokban is.
A felszerelés, kaja és a többi
Mint mindenkit, természetesen minket is utolért a method horgászat, így ezen a pecán főképp ezzel a módszerrel horgásztunk. Etetőanyagnak a mindenki által ismert és használt aqua pelletet használtuk, natúr verzióban. Semmi locsoló, vagy aroma, nem akartuk, hogy túl sokat zavarjanak a halak. Elvégre horgászni mentünk, nem halat fogni. Az előkéink többnyire 12-14-es szakáll nélküli horgokból és 0.08-as fonott zsinórból készültek. Ez tökéletes pontyra, keszegre egyaránt, és túl nagy kárt sem okozunk vele. A csalitüskére többféle pellet, bojli, alkalmanként csonti került. Különösen kiemelkedő eredményt egyik csalink sem produkált, de jellemzően az édes ízek voltak a nyerők.
Nem számoltuk és nem is igazán fotóztuk a halakat. Nem ezért mentünk. Néhányat azért megörökítettünk az utókornak. Na és persze az asszonyoknak, hogy bizonyítékunk legyen, hol is voltunk három napig. Bőven fogtunk pontyot, keszeget és kárászt. A három nap alatt két süllőt is sikerült zsákmányolnunk, ők a konyhán végezték. Az éjszakákat a szabad ég alatt töltöttük, stégen aludtunk. Egy hálózsák, egy takaró, a végtelen égbolt alatt a természet közepén. A madarak éneke, a szél susogása, a minket körülvevő erdős rész neszei. Csodálatos napfelkelte…. Karszt vizet ittunk forrásból. Kell ennél több?
Külön öröm volt számomra, hogy velünk volt egyikünk kisfia is. Egyetlen hangos szó, vagy hiszti nélkül végighorgászott két teljes napot. Rengeteg kishalat, dévérkeszeget és több pontyot is sikerült kifognia. Néha segítséggel, de sok esetben teljesen egyedül. Remélhetőleg olyan élmény volt ez számára, mint amilyen nekem volt, mikor gyermekkoromban elvittek pecázni. Máig jó szívvel emlékszem rá, és örömmel tölt el, hogy ezt most tovább adhattam. Bízom benne, hogy ha majd felnő, ő is tovább adja ezt az élményt egy gyermeknek. Nekem egészen biztos egy kellemes, örök életre szóló emlék marad. Remek ételek, barátok, fröccs és horgászat…Várom a folytatást.
Fantasztikus élmény volt számomra ez a néhány nap, igazi kikapcsolódás. Nekem ez a horgászat lényege. Barátokkal, halakkal és a csodálatos természettel, jó beszélgetésekkel. És az ellátásra sem lehetett panasz.
