HOKÉV és Germina botok
A minap eszembe jutott, hogy beszélgettem egyszer apámmal a horgászatról. Mi két külön generáció vagyunk, az élet szinte minden pontját, így a horgászatok is másképp látjuk. Amikor ő fiatalabb volt, és rendszeresebben horgászott, az akkori politikai rendszer sajátosságainak köszönhetően nem állt rendelkezésére olyan kínálat, mint ami nekünk, a mai világ horgászainak rendelkezésünkre áll. Gyermekkoromból még én is emlékszem, hogy nagyjából 10 féle bot közül válogathattam egy horgászboltban, ahol a legnagyobb méret nagyjából 3 méter lehetett. Érdekes, hogy akkor is pont ugyanúgy tudtam horgászni, és pont ugyanúgy élveztem is, mint most. Emlékszem még halványan a narancssárga és kék HOKÉV és Germina botjaira, illetve a mai szemmel mókásnak mondható orsókra, amikkel ő akkoriban száz számra fogta a halakat, és elképzelhetetlen távokat dobált meg vele. És a halak igényei sem voltak olyan magasak, mint manapság, a kukorica, csonti és giliszta na meg valami dara elég volt megfogásukhoz. Számomra eddig ez volt a horgászat története.
[cmamad id=”2197″ align=”center” tabid=”2198″ mobid=”2198″ stg=””]
Az idő mindent megszépít…
Véleményem szerint ez a mai napig is így van, nem mindig a legdrágább csali és etetőanyag a nyerő, de az is tény, hogy a cirka 30 év alatt, amit ez a történet felölelt, hatalmasat fejlődött a világ. Ez természetesen a haltenyésztésben használt takarmányok változásával is járt, hiszen ez is egy mezőgazdasági tevékenység, és nyilván elsődleges céljuk a profitszerzés, így kerültek képbe a minőségibb, más összetevőkből álló takarmányok. De a botokra, megdobott távokra és a halakra visszatérve, az idő mindent megszépít, az én legnagyobb halam is valószínűleg folyamatosan nő az idő múlásával, és azt hiszem mindenkié.
Ez az emlék juttatta eszembe azt, hogy milyen keveset tudok ennek a sportnak a kialakulásáról, múltjáról, ezért elkezdtem utána nézni annak, hogy mióta van jelen az emberek életében a horgászat. A horgászat története utáni keresgélés közben érdekes dolgokkal találtam szembe magamat, és azt gondoltam, hogy ez titeket is érdekelhet.
A horgászat történelme
Az ember azért tudott uralkodó fajjá válni a Földön, mert őseink elkezdtek eszközöket használni, így a zsákmányszerzés is könnyebbé vált, és biztos táplálékhoz juthattak már az ősemberek is. Az emberiség kialakulásától kezdve jelen van az életünkben a halfogyasztás, és a vízből való táplálékszerzés, amelyet az őskorból származó leletek és fennmaradt barlangrajzok is bizonyítanak. A vízben a halakat agyoncsapni nem igazán lehetséges, erre hamar ráébredhettek, amikor megpróbálták. A kőbunkó tehát kizárva, maradt számukra a szigonyos horgászat, amely hideg időben valószínűleg nem lehetett egy kellemes mutatvány, és a víz is lehetett olyan mély, hogy nem merészkedtek odáig, hogy szigonyozhassák a halakat.
Ekkor az ősi idők innovatív ősembere feltalálta a horgot. Pontosabban annak elődjét, amely egy orsó formájú, két végén kihegyezett, kőből, fából vagy csontból készült eszköz volt, amelynek közepére egy zsinórt kötöttek. Erre helyezték fel a csalit, amelyet a vízbe lógattak. Ez a szerelék nem a hal szájába akadt, hanem annak torkába, hiszen nem volt még divatban a catch & release, az élelemért fogták uszonyos barátainkat.
A történelem folyamán ahogy fejlődtünk, úgy fejlődött horgásztudományunk is. A rézkorszak beköszöntével a horgokat elkezdték rézből készíteni, amely feltehetően akkor jelentős előrelépés lehetett a horgászat sikerességében. A legidősebb horog becsült kora, amelyet a régészek találtak 20 000 év. Igen, húszezer éve használunk horgot, és még ennél is több ideje van jelen az emberiség életében a horgászat. (Hogy örültek volna egy Germina botnak)
[cmamad id=”2197″ align=”center” tabid=”2198″ mobid=”2198″ stg=””]
Horgászat az Ókorban
Lassan, de biztosan beköszöntött az Ókor, amikor megjelentek az első városállamok Mezopotámia déli és északi részén. Ezek mind folyók mentén jöttek létre, hiszen ivóvízre szükségük volt, és természetes, hogy halak is voltak a vízben. A kultúra és az emberiség fejlődésével megjelent az írás tudománya, már ebből a korból vannak írásos feljegyzések a horgászatról. Az egyiptomiak igen fejlett horgász technikával rendelkeztek, és ezt papírusz tekercseken, illetve sírkamra rajzokon is megörökítették. A fennmaradt források alapján kiderül, hogy már ekkor horgásztak pusztán az élvezet kedvéért is, nem csak élelemszerzési célból, sőt, az egyiptomiaknál jelenhetett meg az első kezdetleges horgászbot. A pontosság kedvéért az idő, amiről szó van, Kr.e. 4 évezred közepe.
[cmamad id=”2197″ align=”center” tabid=”2198″ mobid=”2198″ stg=””]
Természetesen a görögök is foglalkoztak halászattal és horgászattal is, azonban tőlük nem maradtak fenn számottevő információk, az ő kultúrájukban és társadalmukban e két foglalkozás alantas tevékenységnek bizonyult. Gondolom egy jó sült halat azért szívesen megettek egy egy összeröffenésen…
Néhány történelmi lelet azt sejteti, hogy ebben az időben a kínaiak már az orsó elődjét is használták a horgászat során, de az orsóval ellátott horgászbot megjelenése még váratott magára egészen a középkorig.
A középkorban a halfogás mennyisége volt a fő szempont, így jelentősen fejlődött a horgász- és halásztudomány. Kezdetben a horgászat kapta a fő szerepet, mert eszközigénye nem volt számottevő, így a szegényebb réteg is élelemhez juthatott. Idővel átvette szerepét a halászat, mivel ezzel a módszerrel jóval több halat tudtak fogni, amely a középkor ínséges időiben igazán fontos volt az akkori emberek számára.
A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy sok gazdag ember is szívesen vitorlázott ki horgászni akár a tengerre, akár a folyókra. Nem merészkedtek túl messzire, mert akkoriban úgy tartották, hogy a tengereket mindenféle rémséges szörnyetegek lakják. (Pedig a törpeharcsa nem is sós vízben él….)
Horgászat története Angliában
Nyugat Európában az újkorban a horgászat is jelentőset fejlődött. Az angoloknál a XVII. században már nem volt érdemes saját készítésű horgászbottal próbálkozni, hiszen számtalan helyen lehetett kapni horgászbotot. Angliában a XVIII. században már horgászklubokat alapítottak, és felismerték a környezet szennyezés okozta halpusztulások veszélyeit, így klubokba tömörülve próbáltak tenni azok ellen, a károkat elhárítani, enyhíteni.
Ezáltal a horgászat egyre nagyobb jelentőséget és elismerést kapott a társadalomban. A horgászat nem pusztán élelemszerzést jelentett már, hanem sport szintre lépett. Nem véletlen tehát, hogy Anglia a mai napig a horgászvilágnak vezető nagyhatalma.
[cmamad id=”2197″ align=”center” tabid=”2198″ mobid=”2198″ stg=””]
Horgászat napjainkban
A mai időket már nem szükséges bemutatni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ami ma megjelenik, annak holnap az ellenkezője is kapható lesz. A horgászüzletek polcai roskadoznak a jobbnál jobb horgászbotoktól, orsóktól, felszerelésektől. A számtalan csali és etetőanyag illetve aprócikk kínálatról már szót se ejtsünk. A XXI. században már otthonról sem kell kitegyük lábunkat, hiszen az internet elterjedésével a világ szinte bármely pontjáról bármit beszerezhetünk amire szükségünk lehet, és sok esetben azt is megvesszük, amire nincs.
Nem csoda, hogy a horgászat napjainkban is egy fejlődő iparág és egyben egy remek rekreációs tevékenység. Egyre többen látják meg benne az aktív kikapcsolódási lehetőséget, amelyre rohanó világunkban egyre nagyobb szüksége is van az embereknek. A vízparton eltöltött idő mindannyiunkat feltölt, kikapcsol, függetlenül attól, hogy mely horgászmódszert választjuk, vagy milyen drága horgászfelszerelést használunk, telepített horgásztavakon vagy élővízen lógatjuk a madzagot.
Források:
