Mint minden évben, idén is megválasztásra kerül a következő évi Év hala. A Magyar Haltani Társaság immár 15. alkalommal rendezi meg a szavazást. A jövő évi jelöltekre 2023 december 31. 12 óráig lehet leadni a voksokat. A legtöbb szavazatot kapó halfaj elnyeri az Év Hala 2024-es címet.
Év hala 2024 jelöltek
Az idei évben a réti csík, a garda és a laposkeszeg szerepel a szavazáson.
A réti csík
A réti csík a hajdani mocsárvilág tömeghala, a napjainkban még többfelé megtalálható, de állománynagyság tekintetében már rendkívüli mértékben visszaszorult réticsík. Egykori jelentőségét jól mutatja, hogy a 19. században még egy foglalkozás, a csíkászat is a nevét viselte. Ma már féltett és védett halunk, természetvédelmi értéke példányonként 10 000 Ft. Hosszan megnyúlt testű, oldalról kevésbé lapított halunk. Feje és szemei kicsik, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású, ajkain összesen 10 bajuszszál található. Apró pikkelyei alig észrevehetők, háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Legnagyobb csíkfélénk, testhossza meghaladhatja a 30 centimétert. A szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala, de előfordul sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint nagyobb folyók hullámtéri gödreiben, a főmederben azonban ritkán található meg.
A garda
A garda hosszan megnyúlt, oldalról erőteljesen lapított, ezüstös csillogású halunk. Relatíve nagyobb termetű, akár 30-40, egyes példányaik akár az 50 cm-es testhosszt is elérhetik. Jellegzetessége, hogy feje aránylag kicsi, szemei pedig kifejezetten nagyok. Szája felső állású, ivadékként főleg planktonikus szervezetekkel, felnőtt korábban pedig a víz felszínre hulló rovarokkal és kisebb halakkal táplálkozik. Jellegzetes a hátúszója, mely igen kicsi és rövid, emellett majd a faroknyélen helyezkedik el, a mellúszója pedig kifejezetten hosszú, általában túlér a hátúszó tövén. Említést érdemel még a sajátos oldalvonala is, ami kanyargós, követi a has domborulatát. Elterjedését és kedvelt környezetét tekintve elmondható, hogy alapvetően egy magát mind tengerben, mind édesvízben jólérző vándorhal, melynek a hazai populációi már teljesen adaptálódtak az édesvízhez.
A laposkeszeg
A laposkeszeg negnyúlt testalkatú, alacsony hátú, oldalról erősen lapított testű pontyfélénk, amely a hazai keszegek közt egyedülálló testformájáról kapta a nevét. Legközelebbi rokonától, a bagolykeszegtől (Ballerus sapa) szemének kisebb mérete és enyhén felső állású szája különbözteti meg. A többi keszegfajunkhoz képest hosszú farokalatti úszója is lényeges megkülönböztető jegy. Színe ezüstösen fénylő, pikkelyeinek mérete a testen felfelé haladva csökken. Testmérete legfeljebb 35 centiméter, de a kisebb példányok jellemzőbbek. Élőhely tekintetében főleg a nagyobb folyók dévérzónáját részesíti előnyben, így a Duna és a Tisza vízrendszerében egyaránt megtalálható, de nem feltétlen igényli a folyamatos vízáramlást.
A pillanatyni állás szerint a réti csík vezet a szavazatok 51%-val, a második helyen a garda található 29,2%-al, és végül a harmadik helyen a laposkeszeg található. Szavazni IDE KATTINTVA tudsz.
(felhasznált forrás: haltanitarsasag.hu)
