A kecsege, latin nevén Acipenser ruthenus Linnaeus, angol nevén Sterlet a tokfélék családjába tartozó őshonos halunk. 2015-ben az év halának választották a kecsegét. A tokfélékhez hasonlóan természetes vizeinkben ritkán kerülnek horogra, számuk az utóbbi időkben jelentősen lecsökkent. Korábban a folyóvízi horgászok kedvelt halfaja volt. A kecsegéket éppen ezért egész évben nem fogható fajként jelölték meg.
Kecsege tokhal
A kecsege tokhal fajta, ezért nagyban hasonló a többi tokféléhez testfelépítése. Teste orsó alakú, megnyúlt. Hosszú, karcsú, enyhén felfelé hajló orra van, szája alsó állású, középen megszakított. Hosszú bajuszszálakat visel, amelyek rojtozottak, hátrasimítva a felső ajkát elérik. Ezzel kissé piperkőc öregúr külsőt nyernek a kecsegék.
Hátúszója a teste végéhez közel helyezkedik el, anális úszója a hátúszó alatt található. Úszói sötét színűek, amelyeket egy világos, fehéres, világos színű sáv szegélyez. Hátán 12-17 csontvért található, hasán a csontvértek száma 12-18. Általában 50 cm alatti példányok kerülnek horogra, de testhossza a 70-80 cm-t és akár a 7 kg-ot meghaladó testsúlyt is elérheti.
A kecsegét a többi tokfélével könnyen összetéveszthetjük, de a szája és a bajsza alapján megkülönböztethetőek egymástól. A viza szája jóval nagyobb és a bajuszszálai is simák, a vágótoktól is bajuszszálai simasága, és hossza különbözteti meg, a vágótok esetében a bajuszszálak nem érik el a felső ajkat. A simatoktól is bajszának hossza különbözteti meg, illetve a simatok ajkai megszakítás nélküliek. A sőregtok orra hosszabb, mint a kecsege orra, a lénai tok bajuszszálai hossza szintén elérik a felső ajkat, azonban felületük sima.
Kecsege táplálkozása, szaporodása
A kecsege egy állandóan édesvízben élő tokféle, az egész életét édes vízi környezetben tölti. A közepes, de leginkább a nagyobb folyók márnazónájának mély vizű, sóderos aljzatú szakaszait kedvelik. De találkozhatunk a kecsegékkel a dévérzóna felső régiójának kemény, homokos vagy agyagos mederszerkezetű részein is. A tavakban és a folyók duzzasztott, üledékes szakaszain megél, de szaporodásra képtelen.
A kecsegék tápláléka férgekből, csigákból, rovarlárvákból áll. Ezeketet a mederfenékről fogyasztja el. A tiszavirág lárvái a kecsegék kedvenc csemegéi közé tartoznak. Ahol ez a kérészfajta megtalálható jelentős számban, számíthatunk a kecsege jelenlétére is.
Ivarérettségét 4-6 éves korában éri el, szaporodási időszaka április végétől június elejéig tart. A kecsegeívás több részletben megy végbe. A folyók mélyebb, sóderos és homokos szakaszain rakják le ikráikat. A kecsegeikrák átmérője 2,5-3,5 mm, számuk nőstényenként 4-100 ezer közötti.
A kecsege húsa
Európa keleti részén és Nyugat-Szibéria folyóiban él. Őshonos halfajunk, amely a jégkorszak után vándorolt be a Fekete-tenger környékéről. Manapság a leggyakoribb tokfélénk a kecsege, régen szinte minden hazai folyóvízben fellelhető volt. Napjainkra a korábbi kecsegeállományoknak sajnos csak töredéke maradt fenn. Ezért is tartoznak a kecsegék az egész évben nem fogható fajok közé.
Mivel ilyen régen jelen van hazánkban, nem csoda, hogy a kecsegében a gasztronómusok is láttak fantáziát. Húsa szálkamentes, igazi ínyenc falat. Tekintve, hogy a kecsegéket hazánkban nem lehet fogni, így elég ritkán kerül az asztalra kecsegehús.
Kecsege ár
A kecsege ára igen magas, a 7-8 ezer forintos kilónkénti árat is elérheti. Ezt az igen magas összeget meg is haladhatja a tisztított kecsegehús ára, ritkán kapható. Ha mégis úgy döntenénk, hogy egy kecsegevacsorát tartanánk, a nagyobb bevásárló csarnokok halpultjaiban lehet esélyünk kecsegét vásárolni, vagy előrendelni.
A kecsege jelenleg sajnos nem fogható halfajunk, így fogása esetén haladéktalanul vissza kell engedni. A hazai folyókba, főképp a Dunába rendszeresen telepítenek kecsegéket. Bízzunk benne, hogy eredményes lesz a tokfélék, köztük a kecsegék visszatelepítése természetes vizeinkbe, és hamarosan újra örülhetünk egy kecsegefogásnak.
