A csuka (Esoxi Lucius Linnaeus, németül Hecht, angolul pike, hazánkban honos csukafaj northern pike néven ismert) szinte minden vízünkben megtalálható hal. A csukának a megjelenése is azt sugallja, hogy egy igazán agresszív, gyilkolásra született ragadozó. Hazánkban őshonos halfaj, egész Európában elterjedt és kedvelt, mind horgászati, mind gasztronómiai szempontból.
A csuka ismertető jegyei
A csukához hasonló halfajjal hazánkban nem találkozhatunk. A csuka annyira egyedi testfelépítésű és megjelenésű hal, hogy egyik hazai halunkhoz sem hasonlít. A teste megnyúlt, oldalról enyhén lapított. Hát- és hasvonala szinte párhuzamos. Hosszú orra, amely széles és lapos kacsacsőrre emlékeztet. Feje nagy. Félig felső állású száját hatalmasra tudja nyitni. A szájában hegyes, erős ragadozó fogak találhatóak, mellyel biztosan tartja zsákmányát. De akár kezünket is, vigyázni kell, ha csukát akasztunk.
Szájhasítéka vízszintes, állkapcsának felső részének hátsó széle a nagynak mondható szeme alá ér. A hátúszója a teste végére tolódott. Farokúszója nagy, mélyen bemetszett. Páros úszói kicsik. Apró, a bőrében erősen ülő pikkelyei vannak, amelyek nem csak testén találhatóak meg, de a fej hátsó részét is borítják. Színe szürke és barna közti átmenetet képez, oldalát világos, úszóit sötét, szabálytalan foltok díszítik.
Csuka élőhelye
A csukák kiválóan alkalmazkodnak, különösebb igényük nincsen. A hegyvidéki patakok kivételével szinte minden víztípusban megtalálhatóak. Kedvelik a dús növényzetű, de még nyílt vízzel is rendelkező sekély tavakat, holtágakat és mocsarakat. A frissen feltöltött csatornák és víztározók benépesítésében pionír szerepet játszik. Nagyobb folyókban a paduczónától lefelé növekvő számban található, és többnyire a kis folyókban is jelen van.
Csuka táplálkozása
A csukának szinte minden mindegy, gyakorlatilag bármit hajlandó megenni, ami a vízben van és mozog. Agresszíven táplálkozik, igen falánk. Robbanékony rablásai gyakran jól látszanak, ahogy rejtekhelyéről megtámadja a prédát. Étlapján elsősorban a halak szerepelnek, de a vízbe tévedő kisebb emlősöket, vízimadarakat, rovarokat is előszeretettel fogyasztja. A csukától a kannibalizmus sem áll távol, előszeretettel eszi meg rokonságát is. Az, hogy ez mennyire jellemző az élőhely méretétől, és a zsákmányhalak számától függ. A csuka így mindig kordában tartja saját állományát, ezzel gyakran fejtörést okozva a tógazdáknak.
Horgászhatunk rá eredményesen műcsalikkal, elsősorban a villantó használata a legelterjedtebb a pergető horgászok körében. Gyakran alkalmazott horgászati módszer még az élő kishallal történő horgászat. A csuka egyik kedvenc tápláléka a vörösszárnyú keszeg, mely feltehetően hasonló élettere miatt alakult ki. A csukázásnál fontos figyelembe venni, hogy olyan előkét használjunk, mely a csukák harapását kibírja.
[cmamad id=”2197″ align=”center” tabid=”display-desktop” mobid=”2198″ stg=””]
Csuka tilalmi idő
A csukák az ivarérettséget 2-3 éves korukra érik el. A vízi növényekre ívnak, az ikrák száma a hal súlyától függ, kilogrammonként kb 2500 ikrát raknak le, melyek átmérője kb 2,5 milliméter. Az ívási időszak február végétől április elejéig tart. A csukákat tilalmi idő és méretkorlátozás védi. A tilalmi ideje a szaporodási idejére esik, ezért 02.01-03.31. között fogása tilos. Méretkorlátozása 40 cm, és egy nap maximum 3 darabot tarthatunk meg belőle.
A legnagyobb csuka a világon
A csukák hosszú életűek, nagyra növő halak. Kivételes esetekben akár az 1 méteres hosszt is meghaladhatják. Hazánkban a legnagyobb horogvégre került példány 20,47 kilogramm súlyú volt. A legnagyobb csuka a világon amelyről beszámoltak 28,4 kilo, és 150 centiméter volt. Azonban a hivatalosan is elismert legnagyobb méretű csukát 1986. október 16-án fogták Németországban, melynek pontos súlya 25 kg volt.
Csuka fajták
Szintén ismert még a csukák között az aligátor csuka (Atractosteus spatula), mellyel hazánkban nem találkozhatunk csak elvétve. A Feneketlen tóban például találkoztak már aligátor csukával. Jellegzetes, hosszú orrú hal, szájában a fogak két sorban helyezkednek el. Valóban az aligátorra hasonlít leginkább. Az USA déli államaiban és Közép-Amerikában honos halfajta. Főként lassú folyású vizekben (holtágak, csatornák, tavak) érzi jól magát. Kifejlett példányai, akár a 100 kg. testsúlyt is elérhetik, testét hatalmasm pajzsra emlékeztető pikkelyek borítják.
[cmamad id=”2197″ align=”center” tabid=”display-desktop” mobid=”2198″ stg=””]
Forrás:
- Sallai Zoltán, Dr.Harka Ákos: Magyarország Halfaunája
- https://en.wikipedia.org/wiki/Northern_pike#Length_and_weight