Idén is lehetőségem adódott több mint egy hetet a Balaton partján tölteni. A balatoni keszegezés Balatonföldváron különösen kedves a szívemnek, számomra az egyik legszórakoztatóbb horgászat. Ha eszik a hal, nagyon gyors, izgalmas peca tud kialakulni. Sajnos az idén nagy haldömping nem volt, pedig szokásunktól eltérően augusztus vége helyett júniusban látogattunk el a Magyar Tengerre.
Minden évben fantasztikus látványt nyújt a Balaton, ahogy megpillantjuk a vonat ablakából. Ahogy a dús lombok között fel-feltűnik csodálatos látványa, majd két pillanattal később megpillantjuk teljes valójában. A mólók, a hajók és a hatalmas vízen megtörő napsugár rabul ejti és könnyet csal a szemünkbe. Hát idén is visszatérhettünk szeretett vizünkre!
Balatoni keszegezés Balatonföldváron, a Galamb szigeten
Ahogy korábban is írtam, ez a kedvenc helyünk Balatonföldváron. Az árak továbbra sem változtak, a part gondozott, szépen karbantartott. A vízszint az utóbbi 7 évben, amióta ide járunk a legmagasabb. A hajók a kikötő betonozott részeivel egy szintben ”parkolnak”. A víz hőmérséklete kicsit lehűlt, köszönhetően a viharosabb, hűvösebb időnek. A víz a szeles napok miatt kicsit felkavarodott. Bíztam benne, hogy ezek a tényezők pozitívan befolyásolják majd a horgászatot.
Az első horgásznapon volt szerencsém egy barátommal együtt horgászni, akivel sokkal kevesebbet tudunk együtt pecázni, mint szeretnénk. Kora hajnalban indultunk útnak, így a felkelő nap sugarai már a parton értek minket.
Balatoni keszegező végszerelék
Ezen a napon a balatoni keszegezés során bevált, erőgumis végszerelékemet alkalmaztam, amelyről korábban itt írtam. A meghorgászandó távolság nem igényelt erős, vagy hosszú botot. Egy 330-as feederrel vidáman elérhettük azt a távolságot, amelyet kellett. Kézzel etettük meg a helyet, majd mehetett be a végszerelék.
Az első dobás után szembesültünk azzal a ténnyel, hogy elképesztő hínárerdő alakult ki a part közelében, és a parttól távolabb is rengeteg van a vízi növényekből. Ez egész héten jelentősen nehezítette a halfogást. Horgásztársam pechesebb volt, mint én, egy hínármezőt etetett telibe. Az alapozó etetését meghorgászni így szinte lehetetlen volt. Távolabb horgászni az éledező hajóforgalom miatt nem igazán tudtunk, vitorlás verseny zajlott épp horgászatunk alatt.
Szerencsémre az én helyválasztásom szerencsésebbnek bizonyult, egy idő után kezdtek megjelenni a halak az etetésemen. Azért nekem is jutott bőven a hínárból. Egyikünk sem számított erre a hínár dzsungelra, amely fogadott minket, ezért nem is fordítottunk különösebb figyelmet a hely kiválasztására. A kényelem volt az elsődleges szempontunk. Egy olyan részét választottuk a szigetnek, melyet egyikünk sem ismert. A mólóra nem akartunk kimenni, és a világot sem akartuk megváltani. Egyszerűen egy jót pecázni, beszélgetni szerettünk volna.
Néhány kisebb bodorka és vörösszárnyú keszeg után egy-egy szebb lapos keszeg is tiszteletét tette nálunk. Majd egyszer csak egy erőszakosabb rántás a bot spiccén, és egy kissé deformált, de jó erőben lévő compót sikerült szákolnom. Őt a peca végeztével követte még egy kisebb, de gyönyörű rokona, aki teljesen hibátlan, és nagyon jó erőben lévő példány volt. Érdekes, hogy mindkettőjük szája vörös és megvastagodott volt. Feltehetően sok kagylót ehettek, és ez sértette fel a szájukat. Fotózkodást követően minden hal folytathatta a balatoni halak mindennapjait.
Balatoni keszegezés – Nehézségek
A következő napokban, amikor az idő csak engedte mindig a parton voltunk. Idén nem volt lehetőségem hajnali, vagy éjszakába nyúló pecákra, így a balatoni keszegezésre idén csak nappal került sor. Ráadásul a napi több frontátvonulás sem igazán kedvezett a horgászatnak.
A végszerelékemen változtatnom kellett, mivel a hínár annyira sűrű volt a szokásos ”helyemen”, hogy néhány dobás után sajnos búcsút is inthettem neki. Mivel ezen a szereléken gubanc gátló cső is volt, ezért egy olyan szerelék után néztem, amin csak a kosár képes a komolyabb beakadásra. Így egy kb 10-12 cm-s erőgumi került beiktatásra egy csúszó kapcsos karabiner után. Az erő gumi két végére egy-egy kapcsot kötöttem. Ez betöltötte a távolságtartó szerepet, és adott egy kis plusz erőt is az amúgy vékonynak mondható, 0.13-as fluorocarbon előkének és 16-os horognak.
Próbáltam vastagabb monofil, illetve vékonyabb fonott horogelőkét használni, de egyszerűen nem volt rá érdeklődő. Így meg kellett próbáljam megoldani azt, hogy a hínárba úszó halat ki tudjam szedni ezzel a vékony zsinórral. Nem volt könnyű feladat, és nagyon sok előkém maradt a hínárban, némelyik egy-egy hal szájában. De kosarat nem vesztettem többet a hínár miatt, és ez volt a szerelék módosításának elsődleges célja.
Az utolsó napon egy újabb végszereléket készítettem, különösebb indokom nem volt rá, hiszen a korábbi remekül tette a dolgát. Egyszerűen csak gondoltam, most ezzel horgászom. Az alapja ugyanúgy egy csúszó karabinerre rögzített kosár volt, amely elé 4 db gumiütközőt fűztem fel. Ezt követte egy gyorskapocs. Eddig kifejezetten nem kedveltem ezeket a gyorskapcsokat, mert sokszor körülményesebb és lassabb a szétszedésük, mint egy sima forgón az előkecsere. Ez azonban bizonyított, tényleg pillanatok alatt tudtam előkét cserélni.
Balatoni halak – Béla a géb és egyéb halak
Ebben az évben a sok hínárnak köszönhetően rengeteg bodorkát és vörösszárnyút sikerült fogni. Ezek mellett jöttek szép lapos keszegek, egy két naphal, sügerecskék és Béla a géb. Sosem néztem meg igazán közelebbről ezt a kis mohó zabagépet. Ez most változott, egész pofás kis jószág a maga nemében. A sorsáról nem beszélnék, hiszen nem szabad visszaengedni, hogy mi történ vele miután összebarátkoztunk mindenkinek a fantáziájára bízom. Ezért szép a balatoni keszegezés, végig lehet fogni közben a Balaton jellegzetes halait. Legyenek akár őshonosok, akár csak betelepültek.
Sosem próbáltam a balatoni süllőzést, de a kádártai kalandok után kedvet kaptam hozzá, így tettem ezzel is egy próbát. Bizonyára van sokkal profibb módja a süllőzésnek, de én mindössze egy tört gubancgátló csőre rakott 25 grammos ólommal, és egy kb 1 méteres előkére kötött süllőző horoggal próbálkoztam. Mivel spiccbotot nem vittem magammal, csalihalat feederrel fogtam kézben tartott bottal. Süllyedés közben folyamatosan rávágtak az apróhalak a csalira, ezeknek bevágva sikerült egy-egy kishalat kivarázsolni a vízből. Volt néhány szép kapásom, de halat egy esetben sikerült szákolni, egy nagyobbacska sügér személyében. Őt horoggal együtt engedtem vissza, mélyre nyelte a csalit a kis mohó.
Mi lesz a balatoni horgászokkal?
Az idei évben nem volt olyan compó dömping, mint tavaly, de egy élményekkel teli horgászat volt ismét. A balatoni horgászat egyre jobb reklámot kap, egyre népszerűbb, ami csodálatos dolog. Az viszont elkeserítő, hogy szinte lehetetlen normálisan horgászni a sok hínár miatt. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas munka lenne mindenhol ritkítani a hínárt. De egyre többször hallani, hogy a horgászok egész évben turisták, hiszen nem csak a nyaraló szezonban tartózkodnak a Balaton parti településeken.
Az általunk generált bevétel egy részét igazán lehetne a horgász infrastruktúra fejlesztésére fordítani, hiszen sok helyen már szinte lehetetlen horgászni, mert annyira kevés a horgászhely. Legtöbben intenzíven telepített tavon horgászunk, ahol megszoktuk, hogy van mosdó, horgászhely és általában nem kell hínárerdőkkel harcolni. Azt a halsűrűséget ami egy 2-3 hektáros tavon elérhető, épeszű horgász nem várhatja el egy ekkora természetes vízen. És azt gondolom, hogy hal ügyileg a Balaton nagyon jó irányba fejlődik, erre remek példa az idei IBCC az elképesztő 51775 kilogrammos összfogásával.
De aki egy ilyen tóról ilyen körülmények közé kerül a Balatonra, nem biztos, hogy olyan élményeket szerez, hogy visszatérő vendég legyen. És ha ez továbbra is így megy, egyre többen fognak elpártolni a balatoni pecától, ha a partról szinte lehetetlen lesz horgászni. Jó lenne, ha valaki erre is figyelne. Kár lenne, ha ez a csodálatos víz, és a balatoni keszegezés nem örömet, hanem bosszúságot okozna.
Az idei évi balatoni keszegezés mindenképpen meghatározó, emlékezetes peca volt számomra. Utoljára jöttünk ketten a feleségemmel e csodás vízre. Jövőre már hárman leszünk, és néhány év múlva reményeim szerint nem egyedül fogok pecázni. És átadhatom majd tapasztalataimat a jövő horgászreménységének.
