Több okból is vártam ezt a horgászatot, ki szerettem volna próbálni, hogy milyen a feederezés sodort végszerelékkel és a nemrég vásárolt orsóm is. Mint korábban írtam, egyik kedvenc horgászati módszerem a hosszúelőkés keszegezés feederrel, ezért visszatértem előző horgászatom helyszínére. Velem volt a kedvenc pickerem, és egy 360-as feeder. Előző este bekevertem már a kaját, így jól megpakolva végigutaztam a várost, majd megérkeztem a horgásztóhoz.
A horgászat
A horgászatot 9 méteren kezdtem. A pontosságban nagy segítéget nyújtott a horgász távolságmérő, amit használtam. Az etetőkaja egy klasszikusnak mondható keszeges etetőanyag volt, süteményes karamelles, édes jellegű, amelyhez kontrasztként külön bekeverve halas kaját is vittem. Került ebbe még angol morzsa és csonti, alkalmanként vágott giliszta is, de őket inkább a horogra tartogattam. A kétféle etetőanyag felváltva került be alapozásként, úgy 15-16 kosárral. Logikus lett volna kézzel bedobni, de valamiért mégsem tettem, később saját káromon tapasztaltam, hogy nem is volt ez akkora baklövés.
Az eleje nem sikerült túl mozgalmasra a horgászatnak, de legalább volt időm feltölteni zsinórral az új orsóm. Erre készült el a sodort feeder végszerelék, amibe 45 cm-s előkötött 10-es előkén 16-os horgot akasztottam, ezzel próbáltam aprítani a halakat.
Feederezés sodrott végszerelékkel
A kapástalanság miatt beljebb, a parttól 15 méterre vetettem be félve a szerelékem, mert két dologot nem szeretek a horgászatban. Az egyik a törpeharcsa, amitől itt nem kellett tartanom, a másik pedig a gubanc. Ettől viszont féltem az új végszerelék miatt,mint kiderült feleslegesen, remekül működött.
15 méteren egy két mozdítás és beleúszás után végre kapásom volt, és az első és egyben utolsó dévér ficánkolt a horgom végén. Nem volt nagy, de örültem neki. Ezután a kárászok jelentkeztek szépen sorra, élmény volt őket fogdosni, jó erőben voltak a hideg ellenére. Vitték volna a könnyű pálcát, ha tudják.
Megfigyeltem már, hogy ezen a horgásztavon elég szakaszosan jönnek a halak, ha épp arra járnak kapás-kapás hátán van, aztán elhallgatnak. Gondoltam ráetetek, hogy legközelebb tovább maradjanak. Bedobtam kézzel 10-12 gombóc kaját, amire a tavon lévő összes kacsa rástartolt, és őrült kacsatáncba kezdtek az etetésem fölött nagy örömömre, vagy negyed órán át.
Elcsitultak a kacsák, és elkezdtek jönni a kárászok. A bot és az orsó is remekül működött, a végszerelékkel egyetemben. Egy rövidebb kapásszünet után botvivő érdeklődő volt. Esett az eső, épp azon gondolkodtam, hogy jobb lenne hazamenni, kapás sincs úgy,ahogy szeretném. Belebambultam az eseményteleségbe, ezt az előkém bánta. Gyorsan új előkét tettem fel és mehetett vissza a végszerelék.
Tíz perc múlva újabb botvivő kapás, bevágás, éreztem, hogy ez bizony egy bajszos! Körülbelül 5-6 percig tartott, mire nagyon finoman a part közelébe terelgettem. Már láttam magam előtt, ahogy a matracon piheg, de egyelőre még a vízben harcolt ez a szép hal. Micsoda dicsőség lesz ilyen finom cuccal kifogni, erőgumi nélkül! Majd meggondolatlanul szorítottam a féken, ő pedig ugrott egyet, az előkém pedig elpattant. Búcsúként csapott egyet a farkával, 3 körülire saccolnám. Fel akartam kötni egy másik előkét, meg magamat is, de elgémberedtek az ujjaim a hidegben és összegubancoltam. Az eső is jobban rákezdett, úgy döntöttem inkább gyorsan összepakolok és hazasietek a jó meleg szobába.
Majd legközelebb megfogom, elsőre jó volt ez így is, mindent kipróbálhattam amit szerettem volna, és horgászhattam egy jót.
