Az ezüstkárászt szinte minden horgász ismeri. Van aki szeret olyan vízen horgászni, ahol sok kárász van, van aki ki nem állhatja ezeket a falánk halakat. Az ezüstkárász egy invazív halfaj, kiválóan alkalmazkodik szinte az összes körülményhez. Nagy igényei nincsenek. Az ezüstkárász horgászata igazán szórakoztató tud lenni, ha a vízben nagyobb példányok is fellelhetőek.
Legközelebbi rokona a védett széles kárász, de szinte rokoni szálak fűzik a pontyhoz is. Gyakran találkozhatunk pontyozás közben az ezüstkárászokkal, hiszen táplálkozásuk szinte egyforma. Ha etetésünkön megjelennek a keszegek, kárászok, hamarosan várható, hogy a pontyok is odatalálnak.
Az ezüstkárász jellemzői
Az ezüstkárász ( latin nevén Carassius gibelio) nem őshonos halfajta, egy invazív fajról van szó. Eredetileg Kelet-Ázsiában őshonos, azonban már néhány kivételtől eltekintve mindenhol megtalálható Európában is. A sikeres terjeszkedésének egyik kulcsa a szaporodása, ugyanis jellemző rá a gynogenezis, azaz különleges, ivartalan szaporodási forma. Ez azt jelenti, hogy minden ezüstkárász ikrás, azaz nőnemű.
A teste nyújtott, oldalról lapított, háta nem annyira magas, mint őshonos társáé. A bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb mint a széles kárászé. Az ivásukat más halfajokkal együtt végzik el, ponttyal, bodorkával összeívnak, tulajdonképpen ők a kakukkok a halak között. A kikelt egyedek azonban nem lesznek hibridek, mind tiszta ezüstkárászok lesznek, nem öröklik az „apjuk” fajtajellegeit. Ikrás ezüstkárászként, anyjuk tökéletes genetikai másolataként élnek.
Az invazív terjeszkedésnek előnyös ez a szaporodási forma, azonban könnyen túlszaporodnak, parazitáik és betegségeik az egyedszám növekedésével együtt terjednek, amely a kipusztulásukhoz vezethet. Ennek kiküszöbölésére az ezüstkárász képes nemet váltani, és elhárítani a kipusztulás veszélyét, frissíteni a génállományt. Ez a szaporodási forma az európai állománynál alakult ki terjeszkedésének kezdetekor, Ázsiában kis számban, de mindig találhatóak hímek is az ezüstkárászok között, és az 1980-as évektől hazánkban is megjelentek a tejes egyedek. Színe egészen sötét is lehet, a víz színétől függően változik, akár szinte feketévé is válhat.
Az ezüstkárász horgászata
Ezüstkárászra egyszerűen megfogalmazva bárhol, bármikor, bármilyen csalival számíthatunk, ha békés halakra horgászunk. A pontyhoz nagyon hasonló táplálkozása miatt főképp a fenéken táplálkozik. Eredményes lehet rájuk az úszós és fenekezős módszer egyaránt. Általában felesleges nagyon lefinomított szerelékkel próbálni megfogását, mert egy mohón táplálkozó fajról van szó. Mint a horgászatnál általában, fontos a pontos etetés kialakítása, hiszen pillanatok alatt fel tudnak falni egy etetőkosárnyi kaját, így ha nem koncentráltan alakítjuk ki etetésünket, hanem ide-oda egy-egy kosárnyi etetőanyagot juttatunk be, jóval kevesebb halfogásban lesz részünk. Ha sikerül nagyjából egy helyre koncentrálnunk az etetést, egy igazán pörgős, élménydús horgászatban lehet részünk. A kezdő horgászoknak remek partnerek lehetnek a horgászat megszeretésében, a horgászelszerelés megismerésében.
Az ezüstkárász horgászatához bőségesen elegendő egy olcsóbb etetőanyag, amely tartalmaz nagyobb szemcséket. Dúsítsuk magvakkal, pelletekkel, hogy ha megtalálják etetésünket legyen mit eszegetniük. Csalinak giliszta, csonti, kukorica vagy szinte bármely kisebb méretű ponty csali tökéletes választás lehet.
Széles kárász ezüst kárász
A széles kárászt könnyen megkülönböztethetjük az ezüstkárásztól. A színe és alakja egészen más általában. A széles kárász, vagy arany kárász jóval magasabb, szélesebb hátú hal. A színe aranyos, míg az ezüstkárász a legtöbb esetben valóban ezüstös színeket ölt. Néhány tóban előfordul, hogy szinte feketévé változik a környezeti hatásokra. Ha nem vagy benne biztos, hogy széles kárászt, vagy ezüst kárászt fogtál, és el szeretnéd vinni a halat, inkább engedd vissza. Ahol egy van, egészen biztos, hogy több is fog jelentkezni.
